Az Öreg Hölgy (meg)látogatása... (2. nap)

Ezen a napon kb. gótikamérgezést kaptam, de nem baj az, mert szeretem! :) 

Amit a franciák, azon belül Párizs biztosan tud és képes is rá, hogy karbantartsa az épületeit, és nemcsak a Notre Dame-ot, meg a többit, mint leglátogatattabbakat, hanem a kisebbeket, nem annyira ismerteket is gondozzák, renoválják. Legalábbis az összes templom, ahol jártunk, márpedig elég sokat megnéztünk, úgy hiszem, de a középületek is, jó állapotban vannak. Épp ma reggel nézegettem pl.  Budapest Rákóczi útját: tele van lepusztult házakkal, beragasztgatott, elhagyott kirakatokkal és egykori üzlethelyiségekkel, bűzlő kapualjakkal, de ha lenne rá pénz, hogy helyrehozzák őket, semmiben nem maradna el egy-egy párizsi boulevard-tól. Vagy a múlt héten jártam Budán, és csak a Gellért szállótól a Móricz Zsigmond körtérig, ezen a rövid szakaszon is, csodás homlokzatok vannak, kiülős kávézókkal, akárha Párizsban sétáltam volna. 
Szóval, csak azt akarom mondani, hogy túl van lihegve kicsit ez a 'Párizst látni kell'-dolog. Kell persze, és lehet, hogy számban nekünk nincs annyi műemlékünk, és kisebb a lépték jóval, de a múlt, a XIX-XX. század építészete, vagy akár még a korábbi koroké is, ugyanolyan jelenvaló nálunk is, csak talán legpukkantabb formában, kevésbé megbecsülten. Párizsnak, vagy esetleg magának Franciaországnak is, és nem tudom, hogy ez minek köszönhető, nagyon jó a marketingje. Amijük van, azt kiválóan el tudják adni, jó pénzért persze. Mi valahogy másképp csináljuk ezt. Példa: a hétvégén a Várkert Bazár és Ybl Miklós budavári építkezéseit bemutató sétán vettem részt, ennek során felmentünk a budai várba is furcsamód :), és ott egy kenyér- és péksütemény fesztivál kellős közepébe csöppentünk, rengeteg pavilonnal, sörpadokkal, operettet éneklőkkel, akkor épp, amikor mi ott voltunk. Az egésznek volt valami nem Budavári Palotához illő, kevésbé méltóságteljes hangulata. Miért jó az, ha a turista térdig gázol a papírtányér-műanyagpohárban pl., ami az ilyen sör-virsli-vursli jellegű összejövetelen termelődik általában? Szerintem nem ott lenne az ilyen rendezvényeknek a helye (még ha kézműves, jó minőségű termékekről is van szó), ahol elvileg reprezentálni akarunk, annyi más hely (Millenáris, Felvonulási tér, mittomén) van még erre a célra a városban... bár lehet, hogy csak azért nem esett jól, mert az operettel, mint zenei műfajjal, nem tudok mit kezdeni. :) Mondjuk a francia sanzonnal se sokat. :)

De lássuk, hogy mi volt a terítéken Párizsban, a második napunkon. A Notre Dame az első. Most sem értem, hogy miért ez Párizs egyik legközkedveltebb temploma a turisták körében, többet is látunk mellette, amelyek ugyanolyan szépek, monumentálisak, mint ez, nem is kevésbé gótikusak, de csak itt vannak kígyózó sorok, érdekes módon. Mivel még reggel van, a villamos is aluszik, így mi viszonylag könnyebben bejutunk, úgyhogy jótanács: ne délutánra tervezzük programként. Itt tartották az egyik legkülönösebb esküvőt, Navarrai Henrik, a protestáns vallású vőlegény csak az ajtóból kiálthatta be házastársi fogadalmát a bent lévő katolikus arájának. Később Henriket itt koronázták királlyá, innen ered híres mondása: "Párizs megér egy misét!"

Pöti Notre Dame

Következik a Sorbonne környéke, azaz a Latin-negyed, itt van a Panthéon is, többek között. Az egyetem a középkorban vívta első helyét az európai egyetemek között, ma mintegy 12-15 ezer diákja van. A Panthéon 1758-ra épült fel, de csak 1789-re készült el teljesen. Többször volt templom rendeltetésileg, de Victor Hugo temetése után már csak nemzeti sírtemplom, "a francia szabadság nagy embereinek" hamvait helyezik itt el, utolsóként Pierre és Marie Curie-nek lett a nyughelye. Amiről még híres: itt végezte Foucault híres ingakísérletét, mellyel a Föld forgását bizonyította be.

"Nincs az a rossz, amiből ne születne valami jó." (Voltaire, aki tudott valamit...)

Átvágunk a Luxembourg kerten, Église Saint Sulpice, Église Saint-Étienne du Mont, majd Église Saint-Germain des Prés - gótikában utazunk, még mindig.

Az Église Saint-Étienne du Mont kivételesen röneszánsz szentélyrekesztő karzata

Ebédszünet után folytatjuk a vezetett sétát, Invalides palotaegyüttese, Napóleon síremlékével, ahová nem megyünk be, mert a vezetőink úgy vélik, hogy nem éri meg a látványt. Átsétálunk a Pont Alexandre III-on keresztül az egymással szemben álló Grand és Petit Palais-okhoz, majd innen át a Champs Élysées egyik elejébe (Place de la Concorde, az Obeliszkkel), és végigtörjük magunkat a másik végébe, ahol meg a Diadalív van. 

Párizs legszebb hídja, gyönyörű szecessziós lámpákkal

Itt, a párizsi legismertebb sugárúton, ami 2 km hosszú, kapjuk az  enapi második és egyben utolsó fél óra szünetet. A Diadalív (1806) építését I. Napóleon rendelte el, hogy ezzel hirdesse a francia katonaság dicsőségét.

Nem, nem fizet nekem a Pepe Jeans ezért :)

Innen át a Place de Trocadéro-ra (az 1878-as világkiállításra készült tér), ahonnan ez a klasszikus kép készíthető az Eiffel toronyról, végre teljes nagyságában látszik. :)

Vagy a szobrok dőlnek, vagy a torony, vagy a fotós melletti épület. Vagy a fotós béna... :)

Ez az acélszerkezeti csoda az 1889-es világkiállításra épült fel, és máig megosztja a párizsiakat: hívják "Csúfság"-nak, de "Öreg hölgy"-nek is. Többször le akarták bontani, felrobbantani, a II. vh-ban fegyvereket akartak belőle készíteni, kétszer is eladta egy szélhámos ócskavasnak, szóval van egy kalandos története. Egyébként tényleg fura egy építmény, így a városban, a normál kinézetű épületek között, de nagyon touristy látványosság, szóval talán megéri megtartani a városnak mégiscsak.

Na, tud ő szálegyenes is lenni, ha akar...

Innentől szabadprogram, ami nálam abban merül ki, hogy hazametrózás, ásványvíz, s némi hidegkaja feltankolás a szálloda közelében egy kisebb boltban, majd séta haza, evés, hidratálás, pihi, megnézegetése a leírásnak, hogy tudjam, hol is jártunk ma, mert ott, a helyszíneken, ezeket nem mondták el. Asszem, ezt egyébként fordítva kellett volna csinálni, mármint, hogy előre elolvasni, hogy mi lesz másnap, na sebaj, majd legközelebb.