Imagine Budapest-i séták 2. - Együtt változunk I. - második rész

Egy kedves hölgy engedett be minket a Schachtner-házba (nagyon jól szervezett volt minden túra, mindenhol olyan volt, mintha már vártak voltak volna minket, a legtöbb helyre, ahol voltunk, ugyanis nem lehet beesni csak úgy az utcáról, magánház, magánkert általában majdnem mindegyik), amely először a róla elnevezett pékmesteré volt, aki építtette, majd Pogány Móricé, akinek a nevéhez a Batthyány-örökmécses kötődik, most pedig a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek szervezetének magyarországi központja.

A ház belső udvara, a lépcsőn keresztül jutni fel a kertbe

A kert egy szépsége...

...és egy másik

E ház után lesétáltunk a Csaba utca 16/c-ben található Pannonia Sacra Katolikus általános iskolához, amelyről itt találtam egy egészen jól összeszedett történetet:

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:QD-o1sRISbkJ:mno.hu/migr_1834/mayer-ferenc-fiuarvahaz-823854+&cd=10&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a

A létesítését az indokolta, hogy az 1800-as évek végére elég sok volt a betelepülő, a vidékről jött munkát kereső, azonban a lakhatási lehetőségek erősen korlátozottak voltak, állami szociális ellátás sem volt még ekkor. A rossz anyagi körülmények között élők sokan nem tudták gyermekeiket eltartani, taníttatni, a nélkülözés elől menekülve ide beadhatták őket, ahol a megfelelő ellátáson kívül jó nevelést is kaptak, majd többen közülük később, az életben is megállták a helyüket. A pesti oldalon is létesítettek egy árvaházat ekkoriban, az Üllői úton, emide csak a budai árvák kerülhettek. 

A XIX. század elején ismét felmerül az igény a városlakók részéről, hogy "vissza a természetbe". A polgárság a régi stílusokat újratölti úgymond, van egy ilyen réteg, amelyik büszke magára, van pénze, van befolyása, és ez az érzetük megjelenik a mindennapi életükben, a lakás- és tárgykultúrában is. Például a lakásokban ekkor kezd elterjedni a vitrin használata (mutassuk meg, mink van), szalonokat rendeznek be (hívjunk vendégségbe embereket, és mutassuk meg mink van :)). Jobban kezdenek figyelni az egészségtudatosabb életre, ekkor jönnek létre a tornatermek az iskolákban, az emberek gyógyvízkúrákat vesznek, szanatóriumba mennek, az oktatásban megjelennek a poroszos rendszer mellett az alternatív iskolák (Montessori, Waldorf). A nagy, központi tér mellett a lakószobák hátrafelé, a kerthez közelebb kerülnek berendezésre, ekkor alakítanak ki először külön gyerekszobákat a lurkóknak. 1920 körül létesülnek az első játszóterek, de pl. a nők is sportolhattak már ekkoriban.

Ahogy így ezeket felgombolyítottuk, törvényszerű volt, hogy a következő állomásunk egy iskola legyen, mely Kós Károly nevét viseli. 

Az általános iskola hátsó része...

...és bejárata a Városmajor utcáról

Kós Károly építészetére már korábban felfigyeltem, mivel ő az, aki tervezői munkájában a kalotaszegi népi építészetet, az erdélyi népművészetet jeleníti meg. A népművészet pedig azért szimpatikus nekem, amit Kós Károly: Néprajzi képeskönyv Erdélyből c. könyv előszavában Andrásfalvy Bertalan fogalmaz meg: "Mert népművészet nemcsak a szorosan vett díszítmény, cifraság a tárgyon, (mert a népi gyakorlat általában nem ismeri az önmagáért alkotott szépet, a képzőművészetet, a festményt, a szobrot) hanem az élethez szükséges tárgy formája, formálásának tudománya, a 'design' is."

Utolsó állomásunk ezen a napon Árkay Aladár építész volt műterme és háza, az Alma utca-Gaál József utca sarkán. Szecessziós stílusú, Jugendstil jegyeket mutat, annak inkább a angol változatára emlékeztet. Bár a szecesszió nem túlzó, azért mégis 50 négyzetméter volt benne csak az ebédlő... Ez a stílus egyébként jó volt a megrendelőnek, mert funkcionális volt, és jó volt a tervezőknek is, mert ők azért kiélhették benne a fantáziájukat; az első világháború vet neki véget. Árkayval egyébként vissza is tértünk a napunk kiinduló állomásához, a Jézus szíve templomhoz, ugyanis fiával, Árkay Bertalannal ő kezdte el tervezni, bár megépülésének befejeztét - halála miatt - már nem láthatta.

Árkay Aladár háza

Ééés, ha már itt tartunk, megtaláltam ezt a "kis" bútorstílusos könyvecskémben (Judith Miller: Képes Bútorenciklopédia, van vagy tíz kiló), Pári-Pári, illetve Látúrejfel :): 

Imagine Budapest-i séták 2. - Együtt változunk I. - első rész

Ez a séta, bár relatíve kis területet jár be, mégis nagyon sok a látnivaló, a különféle építészeti érdekesség és kis, apró információ a hajdanvolt életről. A Városmajor a XII. kerület egy része, a hajdani Ördög-árok patak ártere, kaszáló, majd katonai terület volt, a környezetében kis, különálló falvakkal, amelyek ma már természetesen egybeérnek.

A túra a Jézus szíve plébánia templomtól indult mindkét alkalommal. Elsőként én rögtön leragadtam a parkjában álló tiszafánál, ezzel a látvánnyal még most sem tudok betelni. :)

Tiszafa

 A Jézus szíve templom első látásra kívülről semennyire nem hatott meg, számomra túl modern, főleg egy templomnak, sokkal inkább a mellette álló kis templomocska, amelyről azt hinnéd a kinézete alapján, hogy valami nagyon öreg épület, de nem, 1925-ben épült, míg a nagytemplomot 1933-ban szentelték fel.

A kistemplom, ma közösségi ház

Itt nem időztünk sokáig, mentünk tovább a templomok mögötti elég nagy kiterjedésű parkba, és itt hallgattuk meg a környék kezdeti történetét.

A Városmajori park

A park tehát árterület, kaszáló, majd pedig a mindenkori budai várparancsnok területe volt. Szőlőt nem termeltek itt, ahogy a főváros környékén máshol igen,  hanem főként zöldség- és gyümölcsöskertként funkcionált ezidőtájt.

Az 1700-as években kezdtek el azon gondolkodni, hogy másra is lehetne hasznosítani, végül az 1700-as évek végén hozták létre királyi pénzből a parkot, a bécsi, schönbrunni kertész segítségével. Olyannyira megkedvelték az emberek, hogy még Pestről is átjártak ide, egy korabeli krónika szerint: "...a szép dulcineák úgy fickándoznak, mint az istenek..." itt. :)

Bár a majorsági épületet átalakították vendéglővé, még az sem fedezte  a park fenntartását, ezért idehozták a vurslit, italmérést alakítottak ki, céllövölde volt, ez viszont nem tett jót a közönségnek: vasárnapi tisztes családok helyett egyre inkább a katonák és a velük cicázó, szabad óráikat töltő cselédlányok látogatták inkább.

Ezzel egyidőben viszont a park környéke kezdett beépülni. Az emberek kezdtek megcsömörleni a nagyvárosi léttől (hm, ez viszonyítás kérdése, ekkor még nyilván nem az a fajta nagyváros lehetett, mint amilyen mostanság), kolera pusztított, ezért megindultak az építkezések a kitelepülni  vágyó családok részére.

Kezdetben nyaralók voltak inkább itt, klasszicista stílusban, fűtés nem volt bennük, egész évben csak a cselédség lakta ezeket. 

Egy klasszicista épület...

...egy itteni házhoz tartozó kertrészlet

Az öntöttvas korlát, az oszlopok, a timpanon, a kétrétegű ablakok, melyeknek a belseje befelé, a külső pedig kifelé nyílt (előtte, a barokkban nem voltak még, csak egyrétegűek) mind a barokknak ellene menő jegyeknek számítottak. Külsejükben az ókori épületekre hasonlítanak (sokat utaztak ekkoriban, az utazásokról pedig útirajzokat írtak), ám alaprajzuk, belsejük más; figyelembe vették a tervezők a mediterrántól eltérő, itteni éghajlatot.

A klasszicista stílus másik képviselője a Városmajor utcában, ennek a háznak látható fentebb a kertje, a park felől fotózva

Megnézzük a Barabás Villát, a kertje szép, lépcsőzetes megoldású, Barabás alkotásokkal (http://www.barabasvilla.eu/), majd egy gótizáló, romantikus stílusú lakóház  a következő állomásunk a Városmajor utca 24. szám alatt. A romantika az építészetben kronológiailag átmenet a klasszicizmus és a historizálás (barokk, román, gótika, és a reneszánsz eklektikus keveredése) között, jeles képviselője a sokak által ismert Ybl Miklós.

Isten nyugtassa - ahogy nagymamám mondaná :(

Egészen elképesztő ez a mi világunk. Amikor megláttam a halálhírét, olyan hihetetlen volt. A kora is (70 év) és a halála is. Főiskolás korom egyik meghatározó előadója ő, azé a lányé, aki addig csak jórészt a hétfő délutánonkénti kívánságműsoron vegetált, ott pedig ilyesmit egyáltalán nem játszottak... És ahogy a hír megjelent, este valakinél olvastam egy olyan kommentet, hogy csak hoax, álhír, és hogy többek halálhírét is keltették már így.

http://en.mediamass.net/people/lou-reed/alive.html

Előkerültek a régi kazettái...

Egy egészen másik szám jutott eszembe róla, A hívta fel rá a figyelmem, egészen más műfaj, és Johnny Cash-t egyáltalán nem ismerem zeneileg, a filmet láttam csak róla, A nyughatatlan-t.

 "Everyone I know

Goes away in the end"

Imagine Budapest-i séták 1. - Toronyiránt, harmadik rész

Felirat a Hazatérés templomában

Kis sétára innen, a Köztársaság téren van a Hazatérés temploma. Kinézete szintén megtévesztő: Bauhaus stílusú ház, melynek toronyszerűen kialakított teteje és a rajta lévő csillag sejteti, hogy ez nem szokványos lakóház. Ha valaki most rákeres a nevére a neten, akkor a Horthy-szobor állítás kapcsán talál róla hideget-meleget... Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, a ma zajló dolgok  nagy része holnap már történelem, ki tudja az eseményeket objektíven megítélni azok történése közben, én biztosan nem. Illetve, én semmikor sem, azt gondolom, hogy utólag meg már, a múlt ködébe veszően, ismétcsak nehéz kinyilatkoztatni bármit is a történésekről. Egészen csodálom a bátorságukért a történészeket, amiért bizton állítanak dolgokat, aztán azokat az iskolákban a történelemtanárok megtanítják, felnövünk tényeknek elkönyvelt dolgokon, de hogy valóban úgy volt-e, úgy történt-e? Szerintem arra nincs 100 %-os bizonyosság. Na, mindegy, ennek a templomnak a története Trianonhoz kötődik, gyülekezete az elszakított országrészekből ideérkezettekből verbuválódott. Sok jele is van ennek a templomban, és a templom körül. A bejáratnál lévő "Vesszen Trianon", "Nem, nem, soha" jellegű felirat, Wass Albert szobra (plexivel védve, mert állandó támadások céltáblája), magyaros, népies fafaragások, erdélyi szőttesek az itt helyet kapó Horthy-kápolnában, az alagsorban működő Szabó Dezső színház kelyhes, tulipános oszlopdíszítése...

A homlokzat

Az asztalterítő mintája a Horthy kápolnában

Fafaragott tábla a kápolna bejáratánál, rajta a szöveg rovásírással is

Az oszlopdísz a Szabó Dezső színházban

A festmény a színház falán

Következő állomásunk a neogót stílusú Hold utcai református templom. Ide sem mentünk be, ámde egy nagyon érdekes dolog történt: a kapuban összefutottunk egy igazi Zwingli-leszármazott hölggyel. Ulrich Zwingli a reformáció nagy alakja volt Luther és Kálvin mellett, és a nénike állítólag ily módon az 1400-1500-as évekig tudja visszavezetni a családfáját. Szerintem fantasztikus dolog, ha tisztában vagy az ilyesmivel, és ő nagyon büszke is volt rá, alig akart otthagyni minket (épp indulóban volt haza), mesélt a templomról, a saját családjáról, szóval 86 évesen igazán irigylésreméltó, ahogy tartja magát mind fizikailag, mind szellemileg. A templom építését olyan nagynevű, nagymúltú családok támogatták, mint a Ganz, vagy a Dreher, akik Németországból, Svájcból, Hollandiából érkeztek a XIX. század második felében Budapestre. A templom mellett bérlakások voltak, zsidó gyerekeket bújtattak a hívek bennük a II. világháborúban. Egészen furcsa és szürreális helyszín volt a háború után: a közelben lévő Magyar Televízió székháza mellett itt rendezték be a tévé varrodáját és jelmezraktárát...

A Hold utcai templom homlokzata

Végül elérkeztünk utolsó helyszínünkhöz, a Nagy Ignác utcai unitárius templomhoz. A protestáns egyházak egy ága ők, az egyetlen magyar alapítású vallási irányzat, gyökerei az XVI. századi Erdélyi fejedelemségig nyúlnak vissza. Alapítójuk Dávid Ferenc, aki János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari lelkésze és az unitáriusok első püspöke is volt. Dogmamentes vallás, szabadelvű, szentháromságtagadó, Jézust prófétának és nem isteni származottnak tartja, az oktatás, a művelődés kiemelkedő fontosságú, valamint az élet és a teremtett világ tisztelete, a jóravaló képességekkel született ember fejlődésének segítése is. Hollandiában és Angliában vannak még nagyobb számban hívei. Kevesen tudják, hogy Bartók Béla felnőttkorában tért be ebbe a egyházba. Petz Samu tervei alapján épült, a templom és a környező házak is egy bizonyos téglából, mivel egy téglagyártó cég pénzelte az építését a templomnak és környék házainak is. Nagyon érdekes, hogy a templom az emeleten van, lépcsőházból lehet bejutni magába a terembe, ahol az érkeztünkkor ért éppen véget az istentisztelet. (Azt tudom, hogy a reformátusok így hívják, a katolikusok misének - nemtom, hogy itt épp mi a helyes szóhasználat. Egyszer már megpróbáltam összegyűjteni a köszöntéseket is - még mindig a reformátusoké tetszik a legjobban: 'Áldás, békesség'. És, nemtom miért, hiszen én nem vagyok vallásos, egyszer így köszöntöttem egy hívő görög katolikus ismerősömet, és ő a náluk szokásos 'Dicsőség Jézus Krisztusnak'-kal válaszolt, és ez olyan szívmelengető érzés volt valami miatt. Mindez az evangélikusoknál: 'Erős vár a mi istenünk' és rá a válasz is ez, illetve az izraelitáknál: 'Sálom', viszonzásul: 'Aléchem sálom'. Ja és persze ne hagyjam ki a római katolikus közösségét sem: 'Dicsértessék a Jézus Krisztus.' 'Mindörökké. Ámen.')

Az unitárius templom homlokzata, a jellegzetes téglával

A templom belsejének egy részlete

Egy másik részlet, a fafaragások itt is nagyon mívesek

Imagine Budapest-i séták 1. - Toronyiránt, második rész

Folytattuk utunkat a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felé; egy újabb vallási irány, egy újabb kultúra. A zsidók nagyobb csoportjának feltételezett első megtelepedése a fővárosban a tatárjárás utánra tehető, a budai vár tövében. 1686, azaz Buda visszafoglalása után, miután kollaborálással vádolták meg őket, kiűzettek a városból, majd II. József türelmi rendelete után térhettek újra nagyobb számban vissza, de ekkor már inkább Terézvárosban, Erzsébetvárosban és Újlipótvárosban, tehát a pesti oldalon találkozhatunk velük. Számuk az 1920-as években volt a legmagasabb, ma ilyen-olyan adatok szerint a magyarországi izraelita vallásúak 75-80 %-a Budapesten él. Három zsinagóga maradt fenn többé-kevésbé: a legismertebb, leglátogatottabb Dohány utcai, a Kazinczy utcai, és amit mi megnéztünk a Rumbach Sebestyén utcában. Ezenkívül a Frankel Leó utca egyik bérháza is rejt egyet (szerintem ezt látom mindennap a hévről és nagyon izgat ennek is története), illetve van egy eldugott neológ imaterem a Hunyadi téren, a VI. kerületben is. És hogy mi is az, hogy neológ? 1869-ben tartottak egy zsinatot, ahol gyakorlatilag kettéváltak: lettek az ortodoxok és a neológok, illetve volt még egy harmadik, középső ág is, akik az egybetartozást szerették volna, ők a "status quo ante" - "legyen, ami eddig volt" irányzat. Leginkább a magyar nyelv használata az, ami előtérbe került a neológoknál a jiddis helyett (prédikációk, tanítás, vallásos kiadványok), öltözködésükben nem térnek el az átlag polgári viselettől, tartózkodnak a külsőségektől (szakáll, pajesz, fejfedő). A teológiai, értelmezési különbségek minimálisak az ortodoxhoz képest. Orgonálnak, a hangszeres zene nem megengedett az ortodoxiában, férfi kórus helyett lehet vegyes is az éneklés. Nyilván ez csak pár kiragadott dolog, az e felekezethez tartozók bizonyára sokkal többet tudnának felsorolni.
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát Otto Wagner tervezte, aki a bécsi szecesszió mestere volt, de ez a zsinagóga nem szecessziós, hanem inkább alhambrai (Granada, Spanyolország), azaz mór építészeti jegyeket mutat. (Egészen fura épület lehetett a maga korában, ezekkel a vonásokkal nagyon kilóghatott az itt fellelhető stílusok űrszelvényéből). A zsinagóga egyébként azoknak a zsidó kereskedőknek épült, akik a közeli Erzsébet téren, a Gödör helyén lévő egykori szénapiacon kereskedtek és itt vettek házakat a közelben.

Egy ablak

A tető belülről

Kékfény

Falrészlet

A zsinagóga az utcafronton

Következő állomásunk a Bazilika volt. Ide nem mentünk be, mondván, hogy egyszerű halandóként is bármikor meg lehet nézni, eléggé touristy ugyanis. Nekem ez a hozzáállás tetszett is, most ugrott csak be egy régi beszélgetés valakivel, aki említette, hogy ő úgy volt Rómában, hogy egy ott élő ismerőse, aki ráadásul sokat is tudott a város titkairól, kalauzolta őt a csámborgása során és olyan kis eldugott, rejtett helyekre jutott így el, amelyek hírét sem hallották a csordaként vonuló turistahadaknak. Én is így szeretnék minden várost felfedezni a jövőben, kár, hogy nincs olyan ismerős egy sem, most kapásból, akire tudnék ebben számítani. :(

Azért az ide vonatkozó Vasárnapi Újság-os sztorit itt is meghallgathattuk :): a Bazilika helyén egy ún. "heccszínház" működött egykor, (a hecc, heccelni szó a német hetzen-ből jön, ami uszít, hajszol, hajt-ot jelent), és amolyan bűntanya jellege volt a környéknek, József nádor (akiről épp tegnap hallottam egy műsort a Kossuth rádióban, A hely címűben, tök érdekes amúgy legtöbbször, szeretem hallgatni (itt meghallgatható ez az adás 3 hétig: http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2013-11-08)) rendelte el a terület rendezését, a közeli kirakodótér, az első gyalogos budai átjárási lehetőség miatt mindenféle kétes népek megfordultak errefelé. (Ez már a második történet, ami arról szól, hogy a vallás segítségével próbálják elérni, hogy az emberek moderálják már egy kicsit magukat és éljenek erkölcsösebben, Istennek tetszőbben - nosza, építsünk egy templomot a bűn helyére, hogy javuljanak a zemberek). Az építkezés eléggé nyögvenyelős volt állítólag, a korabeli vicclap, a Borsszem Jankó javasolta is, hogy a templomi átjáróban pénzt kéne szedni és gyűjtést rendezni az építés meggyorsítására, vagy zálogba is lehetne adni akár, sőt volt Bazilika sorsjegy is, amit Trefort Ágoston, az akkori közoktatásügyi miniszter bocsáttatott ki az építésre és a fenntartásra. Fotókat sem csináltam róla, a neten gondolom van sok.

Helló, november!

"A magány nehéz. Novemberben kinézni reggel a szürke derengésbe... Ezt az érzést csak a legerősebb ellenméreggel lehet gyógyítani. Mi az? A tudat, hogy az ember át tudja élni a világ legnagyobb szépségeit...Az ember csak közösségben élhet boldogan, de csak a magányban lehet isten." (HB)

Imagine Budapest-i séták 1. - Toronyiránt, első rész

Már régóta kerestem egy olyan lehetőséget, hogy bejárni a várost, ahol 1996 óta többé-kevésbé élek, de legalábbis dolgozom. Természetesnek vesszük, hogyha elutazunk valahová, ott megnézzük a látnivalókat, de vajon ismerjük-e saját lak-, szülőhelyünket? Én biztosan nem, de most szerencsére rátaláltam - ne kérdezzük hogyan, mert nem emlékszem - az Imagine Budapestre, amely amolyan családi cégként arra vállalkozik, hogy tematikus sétái során felelevenítse egy kicsit Budapest múltját.

A Toronyiránt címet viselő séta a pesti belvárosi templomok egy részének bejárásával hozza közelebb a letűnt világot, és próbálja megragadni, hogy milyen lehetett itt egykor az élet. 
Első állomásunk a Belvárosi Plébániatemplom volt, mely a város legrégebbi római katolikus temploma, román, majd gótikus alapokra épült. A török időkben mecsetként funkcionált, az imafülke (mihráb) ma is áll az oldalában. A templomot az Erzsébet híd építésekor le akarták bontani, illetve arrébb akarták vitetni, mert belelógott az űrszelvénybe, végül az ideiglenes terv valósult meg, de így van egy kis kanyar a hídban. És hogy miért pont itt vezet a híd nyomvonala? Nincs új a nap alatt: állítólag azért, mert akkoriban a szemben lévő budai telkek Wekerle Sándor politikusé voltak, aki ki tudta lobbizni, hogy a telkek ily módon könnyebben elérhetőek legyenek a pesti oldalról...Itt zajlott le a főváros leggazdagabb koldusának temetése is - Szent Gellért mellett ő egy másik "celebje" a templomnak -, az akkori időkben más mércével mért több ezer forintot tudott összegyűjteni az Eskü téren át a templomba igyekvő módosabb pesti polgároktól.
Ide nem messze található a Belvárosi Ortodox templom, mely az ortodox keleti vallásúak megszentelt helye. A templomot görög kereskedők építtették, akik érdekesen kerültek ide: a törökdúlás után kellett egy közvetítő népcsoport, akiknek a tagjai a török árukat továbbra is behozták az országba, ők lettek a görögök. A templom a II. világháborúban ágyútalálatot kapott, azóta egytornyú. A közösség felbomlása, szétszóródása, asszimilálódása után az itt állomásozó szovjet kiskatonák tartották életben, mondjuk ők használták lóistállónak is... Az, hogy ma kié a templom, vitatott, pereskedésig fajult a dolog a konstantinápolyi és az orosz pátriárka között, a polgári bíróság az oroszoknak ítélte, de ezt sokan nem fogadják el. A magyar ortodoxok a konstantinápolyi pátriárkához tartoznak egyébként, nem az oroszhoz. Az ikonosztáza 1800-ból való. Ez az egyház elveti a szoborábrázolást, helyettük ikonok vannak, melyeket ma is festenek, és az a sajátosságuk, hogy egy hozzá nem értő nem tud megkülönböztetni egy mai ikont egy régebben készülttől, mert a szenteket mindig ugyanúgy kell ábrázolni, mivel úgy tartják, hogy az ikonban maga a szent is jelen van. Nem ismerik el a pápát a legfőbb egyházi méltóságnak, és nem fogadják el az első hét egyetemes zsinat utániakat, amiket nyugaton tartottak, de hisznek a szentháromságban, a hétszentségben, az utolsó ítéletben pl. Nincs úgy központjuk, mint a római katolikusoknak a Vatikán, helyettük pátriárkák vannak. Tisztelik Máriát is, nem úgy, mint a reformátusok, akiknél teljesen hiányzik a Mária-tisztelet. Bent fotózni nem lehetett, B a megszokottnál erősebb tömjénfüstöt említette meg, mikor kijöttünk, mint szokatlan dolgot, én ehhez nem tudok hozzászólni, a reformátusok tudtommal nem használnak tömjént (illetve, ezt majd még meg kell kérdeznem valakitől, amolyan katolikus hívságnak tűnik most innen nézve, de nemtom...).

Belvárosi Ortodox templom, Petőfi tér

Belvárosi Plébánia templom, Március 15-e tér

Harmadikként a Szervita téri Szent Anna templom következett. IV. Béla király idejéből való, johannita alapokon nyugszik a külsőre mostanság eléggé lerongyolódott templom. Szent Anna mellett egy másik szentnek is szerep jutott itt, Szent Peregrinnek (más néven Pellegrinus Lasiosi, hogyan lett az l-ből vajon r?), akinek a nevéből a zarándoklat szó (peregrinatio) jön. Peregrin a fájóslábúak, köszvényesek, manapság pedig a rákbetegek védőszentje, és itt az a sztori, hogy a templomot tulajdonképpen fricskának szánták, ugyanis itt, a templomhoz közel állomásoztatták korábban a lábasjószágokat a kereskedők. (Peregrin arról híresült el, hogy soha nem ült le, ezért idősebb korában fekélyes lett a lába. Az orvosok le akarták vágni, ám ő imádkozott és csodásan meggyógyult.) A szerviták rendjét (Szűz Mária szolgái) firenzei kereskedők alapították, hozzánk I. Lipót közvetítésével kerültek 1697-ben. A templom arról is nevezetes, hogy van két diorámája (a fényképezés előtti ábrázolási mód, makettnek lehetne mondani, ritkán fordul elő az egyházi ábrázolásban). Két "híres" halottja van a templomnak: András, a főváros utolsó remetéje (a remeteség hivatalos intézmény volt a fővárosban, melyet aztán eltöröltek az 1800-as évek elején) és Lamberg Ferenc Fülöp, akit a nép az 1848-49-es szabadságharc idején felkoncolt, az utcán hagyott holttestet a szervita papok vitték el.

Az egyik dioráma a Szervita téri templomban

A Szervita téri templom kívülről

Ezek után következett a Deák téri Evangélikus templom, Pest első evangélikus temploma. Ahogy Kata, a túránkat vezető meg is jegyezte, neki sokáig nem esett le, hogy ez egy templom, mivel a legfőbb jellegzetesség, a harangtorony, hiányzik róla. Statikai okok miatt bontották le, a templom ma is küzd a süllyedéssel, folyamatos rekonstrukciót igényel a megtartása. Kossuth Lajos itt kereszteltette meg a fiait, Jókai Mór az első sorok valamelyikében ült rendszeresen, és itt volt József nádor egyik esküvője is (több is volt, szegény feleségei rendre távoztak az élők sorából...)

A Deák téri evangélikus templom. Középen, a kis félkörben vannak a harangok, a harangtorony helyett itt helyezték el őket

A Deák téri evangélikus templom belseje