Imagine Budapest-i séták 2. - Együtt változunk I. - első rész

Ez a séta, bár relatíve kis területet jár be, mégis nagyon sok a látnivaló, a különféle építészeti érdekesség és kis, apró információ a hajdanvolt életről. A Városmajor a XII. kerület egy része, a hajdani Ördög-árok patak ártere, kaszáló, majd katonai terület volt, a környezetében kis, különálló falvakkal, amelyek ma már természetesen egybeérnek.

A túra a Jézus szíve plébánia templomtól indult mindkét alkalommal. Elsőként én rögtön leragadtam a parkjában álló tiszafánál, ezzel a látvánnyal még most sem tudok betelni. :)

Tiszafa

 A Jézus szíve templom első látásra kívülről semennyire nem hatott meg, számomra túl modern, főleg egy templomnak, sokkal inkább a mellette álló kis templomocska, amelyről azt hinnéd a kinézete alapján, hogy valami nagyon öreg épület, de nem, 1925-ben épült, míg a nagytemplomot 1933-ban szentelték fel.

A kistemplom, ma közösségi ház

Itt nem időztünk sokáig, mentünk tovább a templomok mögötti elég nagy kiterjedésű parkba, és itt hallgattuk meg a környék kezdeti történetét.

A Városmajori park

A park tehát árterület, kaszáló, majd pedig a mindenkori budai várparancsnok területe volt. Szőlőt nem termeltek itt, ahogy a főváros környékén máshol igen,  hanem főként zöldség- és gyümölcsöskertként funkcionált ezidőtájt.

Az 1700-as években kezdtek el azon gondolkodni, hogy másra is lehetne hasznosítani, végül az 1700-as évek végén hozták létre királyi pénzből a parkot, a bécsi, schönbrunni kertész segítségével. Olyannyira megkedvelték az emberek, hogy még Pestről is átjártak ide, egy korabeli krónika szerint: "...a szép dulcineák úgy fickándoznak, mint az istenek..." itt. :)

Bár a majorsági épületet átalakították vendéglővé, még az sem fedezte  a park fenntartását, ezért idehozták a vurslit, italmérést alakítottak ki, céllövölde volt, ez viszont nem tett jót a közönségnek: vasárnapi tisztes családok helyett egyre inkább a katonák és a velük cicázó, szabad óráikat töltő cselédlányok látogatták inkább.

Ezzel egyidőben viszont a park környéke kezdett beépülni. Az emberek kezdtek megcsömörleni a nagyvárosi léttől (hm, ez viszonyítás kérdése, ekkor még nyilván nem az a fajta nagyváros lehetett, mint amilyen mostanság), kolera pusztított, ezért megindultak az építkezések a kitelepülni  vágyó családok részére.

Kezdetben nyaralók voltak inkább itt, klasszicista stílusban, fűtés nem volt bennük, egész évben csak a cselédség lakta ezeket. 

Egy klasszicista épület...

...egy itteni házhoz tartozó kertrészlet

Az öntöttvas korlát, az oszlopok, a timpanon, a kétrétegű ablakok, melyeknek a belseje befelé, a külső pedig kifelé nyílt (előtte, a barokkban nem voltak még, csak egyrétegűek) mind a barokknak ellene menő jegyeknek számítottak. Külsejükben az ókori épületekre hasonlítanak (sokat utaztak ekkoriban, az utazásokról pedig útirajzokat írtak), ám alaprajzuk, belsejük más; figyelembe vették a tervezők a mediterrántól eltérő, itteni éghajlatot.

A klasszicista stílus másik képviselője a Városmajor utcában, ennek a háznak látható fentebb a kertje, a park felől fotózva

Megnézzük a Barabás Villát, a kertje szép, lépcsőzetes megoldású, Barabás alkotásokkal (http://www.barabasvilla.eu/), majd egy gótizáló, romantikus stílusú lakóház  a következő állomásunk a Városmajor utca 24. szám alatt. A romantika az építészetben kronológiailag átmenet a klasszicizmus és a historizálás (barokk, román, gótika, és a reneszánsz eklektikus keveredése) között, jeles képviselője a sokak által ismert Ybl Miklós.