2013. november 1., péntek

Imagine Budapest-i séták 1. - Toronyiránt, első rész

Már régóta kerestem egy olyan lehetőséget, hogy bejárni a várost, ahol 1996 óta többé-kevésbé élek, de legalábbis dolgozom. Természetesnek vesszük, hogyha elutazunk valahová, ott megnézzük a látnivalókat, de vajon ismerjük-e saját lak-, szülőhelyünket? Én biztosan nem, de most szerencsére rátaláltam - ne kérdezzük hogyan, mert nem emlékszem - az Imagine Budapestre, amely amolyan családi cégként arra vállalkozik, hogy tematikus sétái során felelevenítse egy kicsit Budapest múltját.
A Toronyiránt címet viselő séta a pesti belvárosi templomok egy részének bejárásával hozza közelebb a letűnt világot, és próbálja megragadni, hogy milyen lehetett itt egykor az élet. 
Első állomásunk a Belvárosi Plébániatemplom volt, mely a város legrégebbi római katolikus temploma, román, majd gótikus alapokra épült. A török időkben mecsetként funkcionált, az imafülke (mihráb) ma is áll az oldalában. A templomot az Erzsébet híd építésekor le akarták bontani, illetve arrébb akarták vitetni, mert belelógott az űrszelvénybe, végül az ideiglenes terv valósult meg, de így van egy kis kanyar a hídban. És hogy miért pont itt vezet a híd nyomvonala? Nincs új a nap alatt: állítólag azért, mert akkoriban a szemben lévő budai telkek Wekerle Sándor politikusé voltak, aki ki tudta lobbizni, hogy a telkek ily módon könnyebben elérhetőek legyenek a pesti oldalról...Itt zajlott le a főváros leggazdagabb koldusának temetése is - Szent Gellért mellett ő egy másik "celebje" a templomnak -, az akkori időkben más mércével mért több ezer forintot tudott összegyűjteni az Eskü téren át a templomba igyekvő módosabb pesti polgároktól.
Ide nem messze található a Belvárosi Ortodox templom, mely az ortodox keleti vallásúak megszentelt helye. A templomot görög kereskedők építtették, akik érdekesen kerültek ide: a törökdúlás után kellett egy közvetítő népcsoport, akiknek a tagjai a török árukat továbbra is behozták az országba, ők lettek a görögök. A templom a II. világháborúban ágyútalálatot kapott, azóta egytornyú. A közösség felbomlása, szétszóródása, asszimilálódása után az itt állomásozó szovjet kiskatonák tartották életben, mondjuk ők használták lóistállónak is... Az, hogy ma kié a templom, vitatott, pereskedésig fajult a dolog a konstantinápolyi és az orosz pátriárka között, a polgári bíróság az oroszoknak ítélte, de ezt sokan nem fogadják el. A magyar ortodoxok a konstantinápolyi pátriárkához tartoznak egyébként, nem az oroszhoz. Az ikonosztáza 1800-ból való. Ez az egyház elveti a szoborábrázolást, helyettük ikonok vannak, melyeket ma is festenek, és az a sajátosságuk, hogy egy hozzá nem értő nem tud megkülönböztetni egy mai ikont egy régebben készülttől, mert a szenteket mindig ugyanúgy kell ábrázolni, mivel úgy tartják, hogy az ikonban maga a szent is jelen van. Nem ismerik el a pápát a legfőbb egyházi méltóságnak, és nem fogadják el az első hét egyetemes zsinat utániakat, amiket nyugaton tartottak, de hisznek a szentháromságban, a hétszentségben, az utolsó ítéletben pl. Nincs úgy központjuk, mint a római katolikusoknak a Vatikán, helyettük pátriárkák vannak. Tisztelik Máriát is, nem úgy, mint a reformátusok, akiknél teljesen hiányzik a Mária-tisztelet. Bent fotózni nem lehetett, B a megszokottnál erősebb tömjénfüstöt említette meg, mikor kijöttünk, mint szokatlan dolgot, én ehhez nem tudok hozzászólni, a reformátusok tudtommal nem használnak tömjént (illetve, ezt majd még meg kell kérdeznem valakitől, amolyan katolikus hívságnak tűnik most innen nézve, de nemtom...).
Belvárosi Ortodox templom, Petőfi tér
Belvárosi Plébánia templom, Március 15-e tér
Harmadikként a Szervita téri Szent Anna templom következett. IV. Béla király idejéből való, johannita alapokon nyugszik a külsőre mostanság eléggé lerongyolódott templom. Szent Anna mellett egy másik szentnek is szerep jutott itt, Szent Peregrinnek (más néven Pellegrinus Lasiosi, hogyan lett az l-ből vajon r?), akinek a nevéből a zarándoklat szó (peregrinatio) jön. Peregrin a fájóslábúak, köszvényesek, manapság pedig a rákbetegek védőszentje, és itt az a sztori, hogy a templomot tulajdonképpen fricskának szánták, ugyanis itt, a templomhoz közel állomásoztatták korábban a lábasjószágokat a kereskedők. (Peregrin arról híresült el, hogy soha nem ült le, ezért idősebb korában fekélyes lett a lába. Az orvosok le akarták vágni, ám ő imádkozott és csodásan meggyógyult.) A szerviták rendjét (Szűz Mária szolgái) firenzei kereskedők alapították, hozzánk I. Lipót közvetítésével kerültek 1697-ben. A templom arról is nevezetes, hogy van két diorámája (a fényképezés előtti ábrázolási mód, makettnek lehetne mondani, ritkán fordul elő az egyházi ábrázolásban). Két "híres" halottja van a templomnak: András, a főváros utolsó remetéje (a remeteség hivatalos intézmény volt a fővárosban, melyet aztán eltöröltek az 1800-as évek elején) és Lamberg Ferenc Fülöp, akit a nép az 1848-49-es szabadságharc idején felkoncolt, az utcán hagyott holttestet a szervita papok vitték el.
Az egyik dioráma a Szervita téri templomban
A Szervita téri templom kívülről
Ezek után következett a Deák téri Evangélikus templom, Pest első evangélikus temploma. Ahogy Kata, a túránkat vezető meg is jegyezte, neki sokáig nem esett le, hogy ez egy templom, mivel a legfőbb jellegzetesség, a harangtorony, hiányzik róla. Statikai okok miatt bontották le, a templom ma is küzd a süllyedéssel, folyamatos rekonstrukciót igényel a megtartása. Kossuth Lajos itt kereszteltette meg a fiait, Jókai Mór az első sorok valamelyikében ült rendszeresen, és itt volt József nádor egyik esküvője is (több is volt, szegény feleségei rendre távoztak az élők sorából...)
A Deák téri evangélikus templom. Középen, a kis félkörben vannak a harangok, a harangtorony helyett itt helyezték el őket
A Deák téri evangélikus templom belseje

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése