Egy kedves hölgy engedett be minket a Schachtner-házba (nagyon jól szervezett volt minden túra, mindenhol olyan volt, mintha már vártak voltak volna minket, a legtöbb helyre, ahol voltunk, ugyanis nem lehet beesni csak úgy az utcáról, magánház, magánkert általában majdnem mindegyik), amely először a róla elnevezett pékmesteré volt, aki építtette, majd Pogány Móricé, akinek a nevéhez a Batthyány-örökmécses kötődik, most pedig a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek szervezetének magyarországi központja.
 |
| A ház belső udvara, a lépcsőn keresztül jutni fel a kertbe |
 |
| A kert egy szépsége... |
 |
| ...és egy másik |
E ház után lesétáltunk a Csaba utca 16/c-ben található Pannonia Sacra Katolikus általános iskolához, amelyről itt találtam egy egészen jól összeszedett történetet:
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:QD-o1sRISbkJ:mno.hu/migr_1834/mayer-ferenc-fiuarvahaz-823854+&cd=10&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a
A létesítését az indokolta, hogy az 1800-as évek végére elég sok volt a betelepülő, a vidékről jött munkát kereső, azonban a lakhatási lehetőségek erősen korlátozottak voltak, állami szociális ellátás sem volt még ekkor. A rossz anyagi körülmények között élők sokan nem tudták gyermekeiket eltartani, taníttatni, a nélkülözés elől menekülve ide beadhatták őket, ahol a megfelelő ellátáson kívül jó nevelést is kaptak, majd többen közülük később, az életben is megállták a helyüket. A pesti oldalon is létesítettek egy árvaházat ekkoriban, az Üllői úton, emide csak a budai árvák kerülhettek.
A XIX. század elején ismét felmerül az igény a városlakók részéről, hogy "vissza a természetbe". A polgárság a régi stílusokat újratölti úgymond, van egy ilyen réteg, amelyik büszke magára, van pénze, van befolyása, és ez az érzetük megjelenik a mindennapi életükben, a lakás- és tárgykultúrában is. Például a lakásokban ekkor kezd elterjedni a vitrin használata (mutassuk meg, mink van), szalonokat rendeznek be (hívjunk vendégségbe embereket, és mutassuk meg mink van :)). Jobban kezdenek figyelni az egészségtudatosabb életre, ekkor jönnek létre a tornatermek az iskolákban, az emberek gyógyvízkúrákat vesznek, szanatóriumba mennek, az oktatásban megjelennek a poroszos rendszer mellett az alternatív iskolák (Montessori, Waldorf). A nagy, központi tér mellett a lakószobák hátrafelé, a kerthez közelebb kerülnek berendezésre, ekkor alakítanak ki először külön gyerekszobákat a lurkóknak. 1920 körül létesülnek az első játszóterek, de pl. a nők is sportolhattak már ekkoriban.
Ahogy így ezeket felgombolyítottuk, törvényszerű volt, hogy a következő állomásunk egy iskola legyen, mely Kós Károly nevét viseli.
 |
| Az általános iskola hátsó része... |
 |
| ...és bejárata a Városmajor utcáról |
Kós Károly építészetére már korábban felfigyeltem, mivel ő az, aki tervezői munkájában a kalotaszegi népi építészetet, az erdélyi népművészetet jeleníti meg. A népművészet pedig azért szimpatikus nekem, amit Kós Károly: Néprajzi képeskönyv Erdélyből c. könyv előszavában Andrásfalvy Bertalan fogalmaz meg: "Mert népművészet nemcsak a szorosan vett díszítmény, cifraság a tárgyon, (mert a népi gyakorlat általában nem ismeri az önmagáért alkotott szépet, a képzőművészetet, a festményt, a szobrot) hanem az élethez szükséges tárgy formája, formálásának tudománya, a 'design' is."
Utolsó állomásunk ezen a napon Árkay Aladár építész volt műterme és háza, az Alma utca-Gaál József utca sarkán. Szecessziós stílusú, Jugendstil jegyeket mutat, annak inkább a angol változatára emlékeztet. Bár a szecesszió nem túlzó, azért mégis 50 négyzetméter volt benne csak az ebédlő... Ez a stílus egyébként jó volt a megrendelőnek, mert funkcionális volt, és jó volt a tervezőknek is, mert ők azért kiélhették benne a fantáziájukat; az első világháború vet neki véget. Árkayval egyébként vissza is tértünk a napunk kiinduló állomásához, a Jézus szíve templomhoz, ugyanis fiával, Árkay Bertalannal ő kezdte el tervezni, bár megépülésének befejeztét - halála miatt - már nem láthatta.
 |
| Árkay Aladár háza |
Ééés, ha már itt tartunk, megtaláltam ezt a "kis" bútorstílusos könyvecskémben (Judith Miller: Képes Bútorenciklopédia, van vagy tíz kiló), Pári-Pári, illetve Látúrejfel :):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése