Harmadik napunk első felében kettészakadt a társaság: egy részünk maradt a szálláson, más részünk Miskolcra hajtott. Itt bevásárlás, amott ebédfőzés volt a program, fini paprikáskrumpli készült, mire hazaértünk. A házunkkal szemben lévő ifjúsági tábor kosárpályáját is kipróbálták a fiúk-lányok. Pont amikor befejeztük, megérkeztek az ifjúsági tábor új lakói is, utolsó, 4. napunkon az ő zenés ébresztőjükre ébredhetett az egész környék, így mi is. Reggeli tornát is tartottak a lakóknak, ismét elkapott minket a nosztalgia saját táborélményeinkre emlékezve, illetve csodálkoztunk, hogy ilyen még van?
Olyan három óra magasságában indultunk el Hollóstető felé. Utunk ismét vegyes fatársuláson, majd bükkösön, majd egy betegeskedő fenyvesen, tűlevéllel kipárnázott, puha ösvényen keresztül vezetett.
Hollóstetőre érve megnéztük a Denevér-barlangot, láttuk a turistaház romjait, mely stramm kis ház lehetett, ha a rádőlt fa súlyát is simán megtartotta és a Hollós-forráshoz is eljutottunk. Visszafelé keresztülvágtunk a hollóstetői hegyikempingen, melyet jobb lett volna elkerülnünk, ugyanis a kemping gondnoka érdekes hangnemben kérdezte meg, hogy mit keresünk ott, és keresetlen szavakkal illette azt, aki a hátsó kaput nyitva hagyta, mindezt előttünk. Nem ő volt egyébként az egyetlen, akiből hiányzott a 'turisták, a mi barátaink' szellem, előző nap a lillafüredi kisvasút pénztáros nénije se volt túlzottan segítőkész azt illetően, hogy mi lenne a legolcsóbb megoldás egy 13 fős társaság vonatozására, elintézte azzal a dolgot, hogy "minden ki van írva". Lehet, hogy nagyon el vannak kényeztetve, és sok a vendég, a nyaraló, de akkor is, több kedvességet, ha lehetne. Este ismét szalonnasütés, dinnyeevés, lazulás.
 |
| Ez milyen fa ez? |
 |
| A Hollós-forrás tövében növök, növögetek... |
 |
| Tünemény a barlang felé menet... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése