Utolsó napunk, de azért nem csüggedünk. Ébredés tehát az ifjúsági tábor zenés ébresztőjére, reggeli, majd irány a Holdviola-tanösvény.
Elindulás után a második pontig egészen jól láthatóak voltak a jelek, majd a mi hibánkból sikerült lekeveredni a tanösvényről, így az ötös-hatos pontot sajnos nem láttuk. Az történt, hogy a gyerekek egy kicsikét előrébb haladtak, majd látótávolságon kívül is kerültek, és az ösvény egy pontján nem a stilizált virágon indultak tovább.
A tanösvényi jel
Mi felnőttek utánuk mentünk, nem tudtunk ugyanis nekik szólni, hogy forduljanak vissza. Nagy baj nem történt, de intő jel volt arra nézve, hogy jobban a lelkükre kellett volna kötni, hogy mindig figyeljék a jelzéseket és a hátuk mögött jövőket is. Kis kerülővel ugyan, de később ismét sikerült rátalálni a jelre és követni az ösvényt.
Látkép onnan, ahol kb. elvesztettük szem elől a virágot
A tanösvény vége a Boldogasszony köveknél van, ahol első napunkon már jártunk, annyi plusszal, hogy belefutottunk Szabó Gyuri bácsiba, a bükki füvesemberbe. A közös fotó elkészítése közben - melyet az ő kérésére az általa és egy barátja által állított Mária szobor előtt csináltunk - elmesélte, hogy a pécsi uránbányából érkeztek annak idején szakértők, hogy megvizsgálják a területet radioaktivitási szempontból, és azt találták, hogy rádium és uránium lelhető fel, de szerencsére csak kis mennyiségben.
Ebéd után indultunk haza, T-ék kidobtak a miskolci pályaudvaron, E-ékkel és J-ékkel később találkoztak, ők megcsinálták E-ről Lillafüreden a 23 évvel ezelőtti fotót, újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése