Nagyon vártam már ezt a filmet és egészen hamar ide is ért, az amerikai bemutatóhoz képest csak pár hónap csúszással. Sokat olvastam már róla előzetesen, láttam képeket, részleteket belőle, de nem igazán tudtam belőni, hogy milyen lesz ez a harmadik rész.
Asszem a pasik közül keveseknek okoz érzéki örömet, mellettem a moziban konkrétan végigsóhajtozta egy fickó a filmet, miért nem hagyta ott az egészet, ha ennyire egy kínlódás volt neki? Nem értettem. Még kifelé menet, a film végén is rázta a fejét, hogy ilyen nincs, és húbazmegelt, az volt az érzésem, hogy szívesen megütött volna valakit, ha lett volna ott bárki neki kéznél; mondjuk, már az sem volt világos igazán, hogy egyedül hogyan keveredett be pont erre a filmre. Na, mindegy, biztosan ő sem tudta, hogy mire számítson...
Tény, hogy Celine hisztériája nehezen érthető meg, ez a „jó dolgában nem tudja, hogy mibe kössön bele” érzésem volt nekem is vele kapcsolatban, egyrészt. A film egy pontján Jesse is a fejéhez vágja, hogy Sorbonne-i értelmiségiként könnyű neuralgiskodni, na, ott akkor csoda volt, hogy nem hanyatlott le rögtön a porba szegény ember, mert Celine tekintete ölni tudott volna ezért a beszólásért. Jesse karaktere sokkal szerethetőbb, ő szereti ezt a hisztis picsát, az jön le végig, és azon van, hogy jobbítson a dolgokon. Próbál Celine-nel értelmesen beszélni, de ő tényleg meg van borulva és vele nem lehet. Talán csak végül enyhül meg egy kicsit, bár a befejezés/folytatás homályban marad, de én szeretném azt hinni, hogy megjön az esze és méltányolni fogja, hogy ő itten pedig szeretve van és ne rinyáljon már… És olyankor, mikor a nyafogásban elveti egy nő a sulykot, mindig beugrik egy jó kis blogbejegyzés arról, hogy "mama szerint milyen problémákra lenne megoldás a kapálás" (sajnos a blog gazdája, lustanyu egyébként, azóta beszüntette az írást, de ezt a részt másnál még megtaláltam):
1.) Terhesgondozás, újszülött ellátás, bizonyos mértékig paraszolvencia -
"Katicám, annak idején megszültek a nők a kapaföldön is, nem volt semmiféle
ultrahangozás, meg terhesjóga, meg boríték az orvosnak!"
2.) Homoszexualitás - "Kapálna végig egy nyarat, ´szt nem lenne ereje tollas
gatyában vonulgatni!" (Egyébként mama nem homofób, csak nem érti ezt a
dolgot és a genetikában sem áptudét.)
3.) Bűnözés - "Hogy a frász üsse ki őket, mennének el kapálni ahelyett, hogy
a szomszéd tyúkját lopkodják!"
4.) Való világ 4. - "Ez nekik a való világ??? Mennének el kapálni ahelyett,
hogy a seggüket hizlalják egy medencében. Akkor aztán nem lenne idejük
veszekedni, örülnének, ha a vízhólyagoktól egy pohár vizet meg tudnak inni,
´szt lefekhetnek aludni. Na az a való világ, Katicám." (Évának már javasolt
3 hét uborkaszedést is Szabolcsban, mondván attól elmenne a kedve a
veszekedéstől, és nem lenne annyi ideje fújni a füstöt, Alekosz
tartásjavítására pedig némi kaszálást említett.)
5.) Számítógép függőség - "Hajnali kettőig nyomkodta a gombot???
(=számítógépbillentyűzet és /vagy egér gombja- a szerk.) A rossebb megette,
bezzeg ha másnap hajnal ötre kapálni kéne menni, már fél 9-kor lefeküdne
aludni!"
6.) Tetoválás, testékszerek, és a fóliás melír bizonyos esetei - "A mi
időnkben a fiataloknak nem volt arra idejük, hogy kürtöket dugdossanak a
fülükbe, ´szt azzal tágítsák a lukat rajta! Tudod Katicám, annyi munka volt
a fődeken, hogy nem tudtunk mink azzal foglalkozni, mekkora a luk a
fülünkön, meg nem is volt időnk arra, hogy órákig fodrászkodjunk, meg
lyuggassuk a bőrünket kifele. Szép is lett volna, ha menni kell kapálni,
"szt ott égeti a nap a griffmadarat, vagy mit a vállunkon!"
7.) Futball huliganizmus - A franc essen ezekbe a szkinderekbe (skinhead- a
szerk.), ha ennyi erejük van, csinálhatnának valami hasznosat is! Megnézném
én őket, miután bekapálták a szemerei téesz fődjét, hogy mennyi erejük lenne
ott ordítozni, meg kukát dobálni a meccseken! Hát megmondom én neked,
Katicám: semmi! Ott aludna az összes a lelátón, olyan fáradt lenne!"
8.) Depresszió, egyéb pszichés problémák - "Jódógába´ nem tudja már, hogy
micsináljon! Ül a szép házába´, szt sopánkodik, hogy milyen kövér, meg hogy
nem foglalkozott az érzéseivel a zura, nemhogy örülne, hogy van mit enni,
jólétbe van, és nem kell kapálnia."
De ha ismét komolyra fordítom, a film rámutat többek között arra, hogy milyen nehéz elvált apaként közel kerülni, illetve közel lenni Jesse-nek a kamasz fiához, akinek a felneveléséből eléggé kimaradt, hogy a volt feleséggel való kapcsolata/érzései mennyire meghatározóak a jelenlegi életében (a fiával, Celine-nel). Próbál lavírozni a Celine előtti események és a jelen között, de már csak a földrajzi távolság miatt sem egyszerű a dolga (USA-Franciaország). Próbálna Celine-től megértést várni ezügyben, ő azonban a saját bajával van elfoglalva és abszolút nem érez rá, hogy támogatást várnak tőle.
De mi Celine saját baja? Nem boldog és elégedett anyaként, a munkájában és a párkapcsolatban sem, pedig mindhárom megadatott neki… Ráadásul 6 hetet nyaralhat Görögországban egyhuzamban (ahová ő nem is akart elmenni), hát miért nem tudja ezeket a jóságokat értékelni az életében? Józan ésszel tényleg nehéz felfogni, de én azért valahol belül értem a boldogtalanságát. Benne az domborodik ki, hogy Jesse mást sem csinál, csak könyvet ír (ráadásul a halálba idegesíti őt azzal, hogy a saját életüket írja meg gyakorlatilag; nagyon jól átjön az utálata akkor, mikor megkérik, hogy ő is dedikálja Jesse könyvét), filozofál és jópofákat meg okosakat mond, írókkal diskurál és esetleg még megerőltető olvasótalálkozókra is eljár. Bezzeg ő, háztartást vezet, az összes, a családban felmerülő gyakorlati kérdést neki kell megoldania, mert sokat van egyedül, és a férfire amúgy sem számíthat gyakorlatiasság terén, nagyon szereti az ikerlányait, de úgy érzi, hogy nem neveli/nevelte jól őket, van egy munkája, amiben nincsenek sikerei és ez frusztrálja… Ráadásul még a segge is nagy szerinte. :)
Szóval szerintem sok olyan kérdés felmerül a filmben, ami a való életben is sokszor problémát jelent. Az első részben (1995) még csak andalogtak meg fiatalok voltak, a második rész (2004) már egy fokkal kiábrándultabb és földreszálltabb volt, de még mindig ott volt benne a föld feletti lebegés érzése, egy kis eldugott romantika (eleve Párizsban játszódik, arról a városról sokaknak az ’elsétálunk a naplementébe, majd mennek a betűk’ jut az eszébe), ez a harmadik pedig már teljesen a rögvalóság, veszekedéssel, nyűglődéssel, oda-oda szúrogatással a másikba. Holott a helyszínt illetően Görögország is lehetett volna egy szirupos kis rózsaszín világ, hurrá-nyaralunk, és a többi, de nekem tetszett, hogy nem vitték el ebbe az irányba a filmet, valahogy nem lett volna hiteles. Persze, lehet, hogy ezt csak azért érzem így, mert én is a ’90-es években voltam gondtalan huszonéves, most meg ráncosodó negyvenes vagyok (az első, premier plános képsorok a szerepe szerint 41, a való életben 43 éves Ethan Hawke-ról eléggé szívbemarkolóak :)) , aki riadtan olvassa a Nők Lapjában az életközépi válságról szóló cikket, és félve számolgatja, hogy a felsorolt 33 jelből melyik jelentkezett már rajta. :)
Vajon újabb 9 év elteltével leforgatják majd a negyedik részt is? Izgalmas kérdés ez, kérem szépen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése