Bár a két film teljesen más, nekem az Első éjszakáról mégis beugrott A pornográf viszony (mennyivel másabb az angol cím hangzása: An affair of love, bár az affér szó - legalábbis magyarul - sokkal súlytalanabb annál, mint amit ez a kapcsolat sugall, mondjuk a számomra). És az Itt van Eldorado is felvillant, bár azt már nagyon régen láttam és azóta is keresem, hogy újra megnézhessem, na de, most eme kettő.
Az Első éjszaka újabb film, és a mérhetetlen magányról, boldogtalanságról szólt nekem. Két fiatal, akik egy bulin/partin ismerik meg egymást spontán, és utána a fiú lakásán kötnek ki. A szexjelenetük teljesen természetes hatású, életszagú, semmi mesterkéltség nincs benne. Ahogy pl. a lány mindennek a kellős közepén megy ki pisilni – ez azért nem megszokott látvány egy ilyen helyzetben, filmen. Olvastam egy helyütt, hogy jaj, így meg úgy a szexjelenet, prűdeknek nem ajánlott a film megnézése, de én ezt sosem értettem: a híresen prűdnek tartott amerikaiaknál sem a gólya hozza a gyerekeket, akkor miért kell ezen, illetve a téma realisztikus ábrázolásán fennakadni? Pont így volt jó, hogy se nem egy durva pornófilmjelenetre nem hajazott a dolog (bár ennek a témának nem vagyok szakértője :)), ami az egyik véglet lehetett volna, se arra nem akart elvinni, hogy csak ártatlan puszikákat leheltek egymásra és nem történt semmi más köztük.
Mikor túl vannak a dolgon, akkor kezdenek el beszélgetni, pontosabban jórészt a fiú önti rá a fájdalmát a lányra, hogy milyen már, hogy szó nélkül le akart lépni, hogy mennyire gyűlöli ezt, hogy a legintimebb szférájukat osztották meg alig pár perce egymással és akkor se puszi, se pá? Aztán a lány is elmond ezt-azt magáról és kiderül, hogy neki ugyan megvan az életében egy-két dolog, ami a fiúnak nincs (pl. van rendes állása), de ugyanolyan boldogtalan, mint a srác.
Összvissz ketten néztük meg a filmet éppen ott és akkor, rajtam kívül még egy másik lány ült be rá, és kifelé menet meg is kérdezte, hogy értettem-e. Azt válaszoltam, hogy azt nem tudom, de végül szerintem az életet, a boldoguláskeresést választották mégiscsak, az összes fájdalmuk ellenére is (a lány mindenképp, azzal biztosan, hogy nem ugrott le a háztetőről, ahová kimentek aludni), bár a film készítője nyitva hagyta ezt a dolgot, ahogy az általában a filmeknél szokás.
Összvissz ketten néztük meg a filmet éppen ott és akkor, rajtam kívül még egy másik lány ült be rá, és kifelé menet meg is kérdezte, hogy értettem-e. Azt válaszoltam, hogy azt nem tudom, de végül szerintem az életet, a boldoguláskeresést választották mégiscsak, az összes fájdalmuk ellenére is (a lány mindenképp, azzal biztosan, hogy nem ugrott le a háztetőről, ahová kimentek aludni), bár a film készítője nyitva hagyta ezt a dolgot, ahogy az általában a filmeknél szokás.
Sokkal határozottabban/célratörőbben indul a másik film cselekménye: a nő hirdetést ad fel, melyben szexpartnert keres szexuális fantáziái kiéléséhez, a férfi pedig jelentkezik rá és így találkoznak.
Natalie Baye-ről ránézésre nem az a fékevesztett libidójú vadmacska jutott eszembe, inkább egy szerény, tisztességes tanárnő mondjuk, mégis ő az, aki a film egy pontján repetát kér pl. :) (Hamu alatt izzik a tűz?) Ráadásul nem tudom, hogy szándékos volt-e a filmkészítők részéről, de ezt a hófehér, szűzies, ártatlan fílinget erősítette a külseje is: a kapcsolatuk idején a haja természetes barna, semmi smink, a ruhája pedig legtöbbször kisszoknya, kiskardigán, kiskosztüm, esetleg még egy decens kis sál. Amikor pedig felidézik utólag a velük történteket, akkor feketére kihúzott macskaszem, feketére festett haj, lila színvilágú ruha (egyszer hallottam valakitől, hogy a lila a kielégítetlen nők színe, de nem tudom, lehet-e így általánosítani). Ha még azt is hozzáteszem, hogy a magyar szinkronban Nagy-Kálózy Eszter adja a hangját, akinek a meleg, bársonyos orgánuma szintén nem olyan, ahogy egy férfifaló nőét az ember elképzeli, (legalábbis számomra, akkor már inkább a Básti Juli :)), akkor végképp ellentmondásos a karakter. Mondjuk sajnos, ezt a hang dolgot csak odaképzeltem, ugyanis a filmet eredeti hanggal, angol felirattal sikerült megnézni és utólag olvastam, hogy anno, mikor a tévében lement, NKE és Fekete Ernő szinkronizálták.
Natalie Baye-ről ránézésre nem az a fékevesztett libidójú vadmacska jutott eszembe, inkább egy szerény, tisztességes tanárnő mondjuk, mégis ő az, aki a film egy pontján repetát kér pl. :) (Hamu alatt izzik a tűz?) Ráadásul nem tudom, hogy szándékos volt-e a filmkészítők részéről, de ezt a hófehér, szűzies, ártatlan fílinget erősítette a külseje is: a kapcsolatuk idején a haja természetes barna, semmi smink, a ruhája pedig legtöbbször kisszoknya, kiskardigán, kiskosztüm, esetleg még egy decens kis sál. Amikor pedig felidézik utólag a velük történteket, akkor feketére kihúzott macskaszem, feketére festett haj, lila színvilágú ruha (egyszer hallottam valakitől, hogy a lila a kielégítetlen nők színe, de nem tudom, lehet-e így általánosítani). Ha még azt is hozzáteszem, hogy a magyar szinkronban Nagy-Kálózy Eszter adja a hangját, akinek a meleg, bársonyos orgánuma szintén nem olyan, ahogy egy férfifaló nőét az ember elképzeli, (legalábbis számomra, akkor már inkább a Básti Juli :)), akkor végképp ellentmondásos a karakter. Mondjuk sajnos, ezt a hang dolgot csak odaképzeltem, ugyanis a filmet eredeti hanggal, angol felirattal sikerült megnézni és utólag olvastam, hogy anno, mikor a tévében lement, NKE és Fekete Ernő szinkronizálták.
A férfit Sergi Lopez játssza, akinek csak egy kis szerepére emlékszem más filmből: ő a bunkó pasija a Felix és Rose-ban Juliette Binoche-nak, aki megrángatja a reptéren, és legtöbbször ilyen agresszív kismalacot is játszik a filmjeiben, ahogy láttam a mozis adatbázisban. Itt ő tűnik romantikusabbnak, szentimentálisabbnak, érzelemdúsabbnak, de inkább csak befelé, kifelé nem az a túláradó típus ő sem. Erős a gyanúm, hogy pont ez is közrejátszott abban, hogy úgy lett vége, ahogy…
Szóval eleinte tényleg nincs közöttük más, csak szex, a történet szerint, de aztán a férfi meghívja a nőt vacsorázni, és szép lassan úgy kerülnek közelebb egymáshoz, hogy közben semmit nem tudnak a másiknak azokról a pillanatairól, amit nem együtt töltenek. Mondjuk ezt nehéz elképzelnem, mert akkor miről beszélgetnek pl. a vacsora közben, vagy amikor a bérelt szobájukhoz közeli kávézóban vannak és mesélnek, de legyen. A férfi az, akinek rosszul esik, eshet (bár ezt se mondja ki soha), hogy a nő nem kér a gálánsan, többször felajánlott ’elviszlek, ne tömegközlekedj’-ből, aki utánafut a metróba, mikor úgy tűnik, hogy talán a nő a következő, nagyjából mindig fix talijukra nem megy el. A férfi az, akinek sokkal kevesebb a tapasztalata a nők terén (úgy hűti le magát ideiglenesen az egyetlen ágyjelenet során, hogy a nőt a korábbi kalandjairól kérdezi és azt mondja örül, hogy sok volt, a nagy tapasztalat miatt), aki befóliázva (!) megtartja emlékül a nő hirdetését tartalmazó újságot, aki megkönnyezi a nő szerelmi vallomását, és aki egy erős „definitely not”-tal válaszol arra a kérdésre, hogy a nő után válaszolt-e másik hirdetésre azóta. Ami a fájó viszont, hogy képtelen kifejezni, hogy ő is szereti a nőt, amikor az visszakérdez a vallomása után, hogy na, és akkor te, te mit érzel irántam (a válasz: „nem tudom”) és utána is, amikor a nő azt mondja neki, hogy nem tudja, mi lesz velük, akkor arra nem úgy reagál, hogy 'majdcsak lesz valahogy drágám, de megoldjuk, mert én is szeretlek', hanem úgy, hogy ő sem tudja...
Summa summarum, lelövöm a végét: szakítanak. Lehet, hogy nem értettem kristálytisztán az angol szöveget, de az jött át, hogy mivel szavak nélkül, pusztán a másikat nézve, a másikon gondolkodva azt gondolják a másikról, hogy az nem akarja folytatni, ezért a döntő pillanatban Sergi magára vállalja és kimondja a nő helyett is, ő pedig, mivel a férfi kimondta, rábólint, hogy jó, akkor szakítsunk (mert kvázi láttam rajtad, hogy te nem akarod a folytatást és tessék, ki is mondtad, úgyhogy itt a bizonyíték, hogy miért kell befejezni). Holott nyilvánvaló, hogy hogyan éreznek egymás iránt, hiszen a nő egészen konkrétan szókimondott az érzéseit illetően… Vagy mégsem? Mert az utólagos interjút meg pont azzal kezdi, hogy csak szex volt és semmi más…
Asszem bennem az egész párhuzamvonás a két film között innen indult. Nevezetesen, hogy lehet-e érzések nélkül pl. olyan gyengéd lenni a másikhoz, mint itt a másodikként jelzett filmben? Hogyan tudnád úgy megsimogatni a másikat, hogyan tudnál úgy odabújni hozzá anélkül, mint itt Natalie Sergihez, ha nem szeretnéd? Hogyan lehet a legintimebb szférát, a legbensőségesebb testi megnyilvánulásokat megosztani egymással anélkül, hogy bármit is éreznél a másik iránt? De ugyanakkor meg, ugyanez a két ember, ne felejtsük el, ugyanúgy indított, mint a két fiatal az Első éjszakában: nem ismerlek, szerződésünk csak szimplán a testi kapcsolatra szól… És akkor elég pusztán a testi vágy, hogy ágyba bújj valakivel, akiről semmit nem tudsz, akitől nem akarsz semmi mást, csak azt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése