Mire gondolhatott a költő?

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Mikor mostanában megláttam ezt a verset, kicsit kutakodtam utána a neten, és hát, mint a legtöbb versnél, itt is feldobódtak verselemzések előbb-utóbb. Tulképpen szeretem elolvasni ezeket, mert belövik térben és időben a költeményt abba az elmúlt világba egy kicsit, amikor az íródott, de mégiscsak azt gondolom, hogy a klasszikus kérdés, amit irodalomtanarak tesznek fel előszeretettel, hogy "mire gondolhatott a költő, mikor e verset írta", na, erre igazán nehéz válaszolni. Mert nem tudhatjuk. Ismerjük valamilyen szinten a kort, a történelmi eseményeket, a költő, író körülményeit és ebbe próbáljuk belehelyezni a versbe szőtt gondolatait, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem-e sokszor csak belemagyarázás történik egy-egy műbe, főként akkor, ha nagyon elvonatkoztatnak magától a verstől és mélyebb összefüggéseket keresnek és találnak az elemzők. 

Úgyhogy nekem ez a vers egyszerűen csak szép. Van egy dallama, van egy ritmusa, ami megérint, és azt hiszem, ennyi elég is. 

fb

Egyébként pedig, Párizs, jövök! :) 

Még nem tudom, mikor, talán jövő tavasszal. Muszáj látnom téged, az ellentmondásos híred ellenére is, aztán vagy szeretjük majd egymást, vagy nem...