Szeptember 6-a és 14-e között zajlott a Tháliában, immár másodszor, a Vidéki Színházak Fesztiválja. B az, aki ismét felfedezte a lehetőséget; nemtom, nekem a színház, mint érdeklődési kör, alapból nincs benne a mindennapjaimban, nem vagyok egy fetisiszta a papjai és papnői iránt, viszont, ha valaki felajánl bármit ezzel kapcsolatban, akkor szívesen megyek. Így volt ez most is, két darabot néztünk meg a fesztivál alatt. Az első előtt B gyorsan átadta az újabb könyvjelzőt a kis gyűjteményembe, köszönöm. Velencében járt, illetve Burano-ban meg Muranoban, és gondolom üvegből nem készítenek ilyesmit, ellenben csipkéből igen, mint azt az ábra mutatja:
A darabok. Elsőként a Picasso kalandjaira ültünk be, amely a Pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka volt. Jó kis előadást láthattunk, pörgős volt, olyan vérbő latinos. A főszereplőt, Pablo Picassót szerintem lejátszotta egy kicsit a színpadról az apukája, de hát nem baj az. Kihagyhatták volna belőle az altesti poénos részt, anélkül is átjött a múlt század eleji, a művészek kicsit mind ütődöttek-fíling. Ja, és szerintünk volt benne egy időrendi baki: az első világháborús jelenetek közé keveredett be Hitler és Churchill beszédének karakírozása, azt ott egy kicsit nem értettük, de utána a II. világháborúnál nagyon jól hozták a sztereotíp amcsi katona típust, aki zsebredugott kézzel, rágózva mondja amerikai akcentussal a Beatles dalokból kiragadott egy-egy sort. Szerintem nem is vettünk észre egyébként minden utalást a darabból, újra meg kéne nézni ahhoz, hogy az utalások szövedékéből még több "leessen". A darab egyébként a zsűri - mert az is volt, Molnár Piroskát, a zsűri egyik tagját láttuk is a másik darabon, a nézőtéren, sőt, Csányi Sándor is jelen volt, megbújva az emeleten, bézbólsapkában, pólóban, "a lányok összesúgtak a háta mögött" :) - különdíját kapta.
Sajnos a másik választásunk nem sikerült olyan jól, a tatabányai Jászai Mari Színház Édes Anna feldolgozása nem tetszett annyira egyikünknek sem. Fura volt a díszlet (félkör alakú lelátószerűség, nem tudtam rájönni, hogy szimbolizál-e valamit, talán az "úrék" és az Anna közötti társadalmi szintkülönbséget -, amire a színészek fel-le rohangáltak mindenféle cél nélkül; ha ezzel akarták a darabot életre kelteni, mozgalmasságot vinni bele, akkor nem jött be a terv, mert unalmas maradt. Én nem olvastam a regényt (eddig még, az Esti Kornélt kezdtem el nézni egyszer filmen és nem bírtam végig, de ettől könyvben még tetszhetne). B azt mondja, könyvben ő szerette ezt a történetet (illetve, amit még el kell olvasnom Kosztolányitól, az a Boldogság c. novellája B szerint, de ez - mint látom most, ahogy a neten rákerestem - gyorsan fog menni, mert rövidke). Kerekes Éva játéka valóban jó volt, meg is kapta a legjobb mellékszereplő díját érte, de maga a darab eléggé csapnivalóra sikeredett. Nekem nem tetszett a modern köntösbe való csomagolás sem, hogy a nagyságos asszony Mülleres nájlonszatyrot húz a fejére, hát, már itt húztam egy picit számat és ezt később is nehezményeztem. Felesleges volt a modernizálási törekvés, sőt, asszem most, cirka száz évvel később, ugyanúgy vannak urak és szolgálók, ahogy akkoriban is, a darab játszódása idején...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése