2013. szeptember 22., vasárnap

"Ha én harmat volnék..."

Szeretem a reggeli harmatot a füveken, bokrokon, az őszben lassan elnyíló vadvirágokon. A népi gyógyászok is nagy becsben tartják, régen állítólag sokkal többször lehetett érzékelni ezt a természeti jelenséget (vagy csak többet jártak kinn az emberek a határban, a mezőkön?), gyűjtötték és gyógyító erőt tulajdonítottak neki.  

"Ha én harmat volnék,
minden reggel s este
lábujjhegyen lépnék
bársonyos füvekre."

(Kányádi Sándor: Ha én zápor volnék)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése