"Ha én harmat volnék..."
Szeretem a reggeli harmatot a füveken, bokrokon, az őszben lassan elnyíló vadvirágokon. A népi gyógyászok is nagy becsben tartják, régen állítólag sokkal többször lehetett érzékelni ezt a természeti jelenséget (vagy csak többet jártak kinn az emberek a határban, a mezőkön?), gyűjtötték és gyógyító erőt tulajdonítottak neki.
"Ha én harmat volnék,
minden reggel s este
lábujjhegyen lépnék
bársonyos füvekre."
(Kányádi Sándor: Ha én zápor volnék)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése