... egy különleges recept, Borbás Marcsitól. Jó lenne egész évben jónak, ilyennek lenni, kedvesnek, rendesnek, nem megbántani a másikokat. Mindig mindennek oka van, annak is, ha valaki nem úgy reagál, ahogy szeretném, de nekem nem szabad rá haragudnom, megsértődnöm, hanem úgy kell fogadni mindent, ahogy jön. Ezt szeretném mindig szem előtt tartani, még ha nem is mindig sikerül. (Az jó, ha tudatában vagyok vagyok a viselkedésemnek, de sajnos sokszor van olyan is, mikor nem érzem bántónak azt, ami valójában a másiknak az. Ezt kellene még valahogy jobban megérezni a jövőben...)
"Végy egy kilogramm jó meleg szeretetet! Szitáld át a türelem szitáján, nehogy pletykamag kerüljön bele! Gyúrd össze egy tojásnyi kedvességgel és takard le tiszta jókedvvel! Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél! Szórd meg asszonyi kacagással, és tégy rá pár csepp nyugodt megfontolást! Vágd fel annyi darabra, hogy eggyel mindig több legyen, mint ahányan az asztalnál ültök, hiszen mindig akad valaki, aki még rászorul."
A másik, hogy csak miután már elkészítettem a magunk koszorúját, jöttem rá arra, hogy meg kellett volna néznem, eszembe kellett volna, hogy jusson, hogy ennek is, mint oly sok mindennek, van egy hagyományos értelmezése, elkészítése, jelentése. Jövőre figyelek erre. Hogy mire is gondolok? Hallgassuk Molnár V. Józsefet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése