"Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind...,

... mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább."

Wass Albert

Tudom, én kérek elnézést, beteges, hogy én már a karácsonyra gondolok, s ajándékötleteken töröm a fejem. Bizti azért, mert időről-időről rám tör, hogy 'time-goes-by'...Bár tegnap a hazahozó taxis bácsi is azt mondta, örül, hogy jön a nyár, azzal a kis hervasztó megjegyzéssel, hogy de ugye tudom, hogy eljön június 21-e, ami az év leghosszabb napja, utána meg már jön az ősz, a nyárnak meg annyi... Köszi.

Na, mindegy, szürke. Másik kedvenc szín lett pikk-pakk. Alig bírom magam visszatartani, hogy ne rohanjak szürke fonalért a bótba, s csináljak abból is valamit. Addig is, gyönyörködöm a neten benne:

Fú, és ezek a gézszerű anyagok ott a jobb alsó sarokban! (a képek forrása: pinterest)

"S ím, újra virrad a másnap... s mintha feltörsz egy szürke kagylót, könnyű morajjal
az éjszaka héjából gyöngyházfalával ragyogva kifordul a hajnal."

Somlyó György