Utolsó előtti napunkon bele kellett húznom, mert lassan mindent be kellett fejeznünk, amit csináltunk. Úgyhogy gyorsabban "dobáltam" a vetélőt, amivel keresztirányban átvisszük a fonalat a felvetésen, mert várt még az első napi kis tarisznyának való befejezése is, ami végül nekem nem az lesz, hanem horgolótűtartó. A szövéssel el is készültem, a belsejét kell még kialakítani úgy, hogy a tűk fogadására alkalmas felület legyen benne. Egészen elképesztettem a többieket, hogy gyorsan horgoltam rá egy kis virágot is, meg varrtam a közepére Botthéka bolhapiacos gombgyűjteményéből egy gombot, s külsőre így már egész kis pofás lett a szövedmény, ehol e:
Délután látogatónk érkezett, a nyolcvanon túli Sereg Mátyásné személyében, aki egy gyönyörű szőnyeget hozott az egyesületnek, ha jól értettem, csak "szimplán" azért, hogy az egyesületi ház falát díszítse (!), ez egy ekkora méret esetén egészen elképesztő, tekintve, hogy én a 40*50 centiskémet két napig bűvöltem, mire meglettem vele, jó, mondjuk a néni nyilván gyorsabb, ügyesebb egy cseppet, mint én, de akkor is.
Másrészt elhozott nekünk többek között egy 1881-ből való vászonszőttest, ill. a családi textilörökség egy részét, női inget, buggyos gatyát, amit anno bugyi helyett viseltek a lédik.
Hihetetlen élmény volt a nénit hallgatni, látni, erősen, alkotósan és érzékenyen, ugyanis elhozta még a végzős anyukájának is a bizonyítványát is, a fényképét, s megkérte Anikót, a másik táborvezetőt, hogy olvassa fel a kis csoportunknak ezt itt; szabadkozott, hogy ő nem tudja, mert elsírja magát rajta, ahányszor csak olvassa:
Hihetetlen élmény volt a nénit hallgatni, látni, erősen, alkotósan és érzékenyen, ugyanis elhozta még a végzős anyukájának is a bizonyítványát is, a fényképét, s megkérte Anikót, a másik táborvezetőt, hogy olvassa fel a kis csoportunknak ezt itt; szabadkozott, hogy ő nem tudja, mert elsírja magát rajta, ahányszor csak olvassa:
 |
| Megható pillanat volt, csendben hallgattuk... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése