Elindultunk hát egy csütörtöki nap délelőttjén az örök városba. Mivel ez volt az első olyan út, ahová csak ketten mentünk, semmi csoportos utazás, semmi 'más majd megszervezi helyettünk', ezért nem igazán bíztunk semmit a véletlenre, meg aztán jó tippeket is kaptunk az ismerősöktől, amelyek sokat segítettek a felkészülésben.
I kolléganőm megadta a blogjuk címét, ahol írtak a férjével római útjaikról is, ezt tanulmányoztam. Elküldte azt a szálláscímet is, ahol annak idején ők laktak egyszer, de addigra én már lefoglaltam Giuseppe Termini pályaudvarhoz közel eső kiadó szobáját a booking.com-on keresztül. Ez volt az első foglalásom az oldalon, utolsó pillanatban volt egy kis kavarodás, ugyanis bár a foglalás megtörtént már februárban, amikor kitaláltuk az utat, közben ellopták a bankkártyám adatait, ezért olyan minimálisra csökkentettem a kártyalimitet, hogy a rendszer azt jelezte vissza a szállásadónak, hogy nincs elég fedezet a számlán, ezért kaptam egy emailt az utazás előtt egy nappal, hogy akár törölheti is foglalást. Ekkor egy kicsit megijedtem, de aztán próbáltam problémát megoldani kéztördelés helyett, ezért felemeltem a limitet, majd felhívtam a booking.com oldalon szereplő ügyfélszolgálati telszámot, hogy így már rendben lesz-e. Ők állítólag akkor kitelefonáltak Giuseppe-nek, hogy látja-e már a változtatást, a hölgy mosolyogva mondta, hogy igen, azt mondta neki, hogy már látja, de azért majd még holnap reggel (amikor már repültünk, köszi) rákérdez és jelez, hogy tényleg okés-e, merthogy az olaszoknál nem lehet tudni... Túlkontrollált énem még ekkor sem nyugodott meg, ezért írtam a szállásnál megadott .it végű emailcímre is, hogy dear sir/madam, mizujs-van. Erre válaszul bejelentkezett egész gyorsan Giuseppe, aki halál lazán nyugtatgatott, félig olaszul, félig angolul, hogy no problem - na, itt engedtem el, hogy csak meglesz ez, és nem a sínek mellett héderelünk majd napokig, vagy esetleg keresgélhetünk újra valami helyet, ami persze iszonyat drága lesz, ilyen későn foglalva. G továbbra is nagyon készséges volt, majd mesélem, mik voltak még a szállással kapcsolatban.
B is elcsacsogta fűnek-fának, hogy hová készülünk, ezért ő is kapta a tippeket, hogy mit hogy. Így szereztünk tudomást a városkártyákról (www.varoskartyak.hu), azon belül a Roma Pass-ról, ami szerintünk egy tök jó dolog. Cirka 15 eFt-ért (~50 EUR) 3 napig használtuk korlátlanul a tömegközlekedést, két látnivalóra nem kellett belépőjegyet fizetnünk, és külön kezeltek minket, így sokkal rövidebb idő alatt jutottunk be, mint a sima turisták. Mi ezt a lehetőséget a Colosseum-Forum Romanum kettősére használtuk fel (közös belépő, 12 EUR volt, ha jól emlékszem) és az Angyalvárra (8,50 EUR). Többen mondták, hogy nem éri meg szerintük, túl drága, de nekünk sokat számított, hogy nem kell elálldogálnunk a kinn töltött értékes időt a sorokban. A két látnivalón túl pedig még kedvezményes bejutásra is lett volna lehetőség a szép kis hosszú listán szereplő helyek esetében, de az egyébként is ingyenes látnivalókkal mi már eléggé telítődtünk ahhoz, hogy egyéb fizetős helyekre már ne akarjunk bemenni, a kedvezményeket kihasználva.
A repjegy beszerzés is izgi volt, ott se működött az én bankkártyám, úgyhogy a fizetési lebonyolítást át kellett passzolnom B-nek (állítólag azért, mert vannak olyan honlapok, amelyek csak bizonyos típusú bankkártyákat fogadnak el, amivel nincs baj, csak legalább értelmes lenne a hibaüzenet, amit kapsz, de nem, én egy kolléganőmtől hallottam már utána, hogy ő is így járt, ő az övével nem tudott fizetni, de a bátyja már igen... Jellemző egyébként, hogy se a kolléganőm, se én nem az OTP-nél vezettetünk számlát, ellenben akik tudtak fizetni, ők meg ott...) Továbbá tudta-e ön, hogy ez úgy működik, hogy a repjegyes oldalak droidjai figyelik, hogy mely desztinációkra keresnek rá legsűrűbben, és amelyik népszerűbb, ott emelik az árakat az újabb és újabb rákereséseknél? Így fordulhat elő, hogy éjjel rácuppanva Kukutyinra sokkal olcsóbb árat köp ki a gép, mint napközben, ill. hogy ha ötször keresel rá egymás után ugyanarra a célra. Azt is népszerűbbnek érzékeli, mintha csak egyszer keresel rá valamire és rögtön foglalsz. De ezt is csak utólag tudtam meg, Travellinát olvasva.
Volt még más is ezzel a nyomorult repülősdivel kapcsolatban: a bravofly (ami ilyen közvetítő cég-féle) horribilis összeget hozott ki a feladható poggyászra, vagy pedig választhattuk ingyenesen a kisméretű, nem feladható, hanem utastérbe felvihető minipoggyászkát, amibe kb. a fogkeféd fér bele, semmi több. E kettőn túl nem engedett más lehetőséget választani. Mi beleugrottunk a csapdába úgy, hogy megbeszéltük, hogy egyikünk neve mellé bepipáljuk a feladhatót és a másikunk is majd belepakolja ebbe jól, ami a kis minijébe már nem fér bele és így egy csomag árát megspóroljuk. B-t nem hagyta nyugodni a dolog, s elolvasta - miután persze már lefoglaltuk a jegyet - a wizzair poggyászokra vonatkozó leírását, ahol kiderült, hogy létezik még egy harmadik kategória is a fenti kettőn túl: a nem feladott, hanem utastérbe felvihető, ámde fizetős kis méretű poggyász, ami mégse kerül annyiba, mint a feladós, viszont négy-öt napra elegendő cuccot simán bele tudsz pakolni (most, hogy így írom, eszembe juthatott volna, hogy hiányoljam ezt a megoldást, hiszen már Párizsba menet is valami ilyesmi volt az egyik választható lehetőség). Úgyhogy végül amikor megcsináltuk az online becsekkolást (merthogy minden pénzbe kerül ezeknél a fapadoséknál, az is, ha majd csak a reptéren akarnál), akkor már, a wizzair honlapján, ezt a plusz opciót tudta B választani, így úgy utaztunk, hogy én feladtam az ugyanolyan méretű bőröndöt, mint amilyet B hozott (mert ekkor már nem kellett a nagyobb méretűben gondolkodni, mert B-nek is volt elég helye a sajátjában), amit ő feltuszkolt az utastérbe, így nem kellett várni rá, míg az enyémre meg igen. És ne feledjük, hogy a feladott csomag vagy megérkezik veled együtt, vagy nem, vagy kirámolják a csomagos emberek, vagy nem, vagy úgy eldobálják, hogy széjjel-, le-, eltörik valami rajta, vagy nem. Úgyhogy jobb az, ha veled van az utastérben, mondjuk ide-oda mozgatni kényelmetlenebb, az igaz, mint egy kis hátizsákot mondjuk, akár a reptéren, akár a gépen kell ide-oda pakolgatni. Ja, és amellett, hogy szabványméretű kell legyen, csak 10 kg-t szabad nyomnia, különben ismét csak büntibe mész...
A repjegy beszerzés is izgi volt, ott se működött az én bankkártyám, úgyhogy a fizetési lebonyolítást át kellett passzolnom B-nek (állítólag azért, mert vannak olyan honlapok, amelyek csak bizonyos típusú bankkártyákat fogadnak el, amivel nincs baj, csak legalább értelmes lenne a hibaüzenet, amit kapsz, de nem, én egy kolléganőmtől hallottam már utána, hogy ő is így járt, ő az övével nem tudott fizetni, de a bátyja már igen... Jellemző egyébként, hogy se a kolléganőm, se én nem az OTP-nél vezettetünk számlát, ellenben akik tudtak fizetni, ők meg ott...) Továbbá tudta-e ön, hogy ez úgy működik, hogy a repjegyes oldalak droidjai figyelik, hogy mely desztinációkra keresnek rá legsűrűbben, és amelyik népszerűbb, ott emelik az árakat az újabb és újabb rákereséseknél? Így fordulhat elő, hogy éjjel rácuppanva Kukutyinra sokkal olcsóbb árat köp ki a gép, mint napközben, ill. hogy ha ötször keresel rá egymás után ugyanarra a célra. Azt is népszerűbbnek érzékeli, mintha csak egyszer keresel rá valamire és rögtön foglalsz. De ezt is csak utólag tudtam meg, Travellinát olvasva.
Volt még más is ezzel a nyomorult repülősdivel kapcsolatban: a bravofly (ami ilyen közvetítő cég-féle) horribilis összeget hozott ki a feladható poggyászra, vagy pedig választhattuk ingyenesen a kisméretű, nem feladható, hanem utastérbe felvihető minipoggyászkát, amibe kb. a fogkeféd fér bele, semmi több. E kettőn túl nem engedett más lehetőséget választani. Mi beleugrottunk a csapdába úgy, hogy megbeszéltük, hogy egyikünk neve mellé bepipáljuk a feladhatót és a másikunk is majd belepakolja ebbe jól, ami a kis minijébe már nem fér bele és így egy csomag árát megspóroljuk. B-t nem hagyta nyugodni a dolog, s elolvasta - miután persze már lefoglaltuk a jegyet - a wizzair poggyászokra vonatkozó leírását, ahol kiderült, hogy létezik még egy harmadik kategória is a fenti kettőn túl: a nem feladott, hanem utastérbe felvihető, ámde fizetős kis méretű poggyász, ami mégse kerül annyiba, mint a feladós, viszont négy-öt napra elegendő cuccot simán bele tudsz pakolni (most, hogy így írom, eszembe juthatott volna, hogy hiányoljam ezt a megoldást, hiszen már Párizsba menet is valami ilyesmi volt az egyik választható lehetőség). Úgyhogy végül amikor megcsináltuk az online becsekkolást (merthogy minden pénzbe kerül ezeknél a fapadoséknál, az is, ha majd csak a reptéren akarnál), akkor már, a wizzair honlapján, ezt a plusz opciót tudta B választani, így úgy utaztunk, hogy én feladtam az ugyanolyan méretű bőröndöt, mint amilyet B hozott (mert ekkor már nem kellett a nagyobb méretűben gondolkodni, mert B-nek is volt elég helye a sajátjában), amit ő feltuszkolt az utastérbe, így nem kellett várni rá, míg az enyémre meg igen. És ne feledjük, hogy a feladott csomag vagy megérkezik veled együtt, vagy nem, vagy kirámolják a csomagos emberek, vagy nem, vagy úgy eldobálják, hogy széjjel-, le-, eltörik valami rajta, vagy nem. Úgyhogy jobb az, ha veled van az utastérben, mondjuk ide-oda mozgatni kényelmetlenebb, az igaz, mint egy kis hátizsákot mondjuk, akár a reptéren, akár a gépen kell ide-oda pakolgatni. Ja, és amellett, hogy szabványméretű kell legyen, csak 10 kg-t szabad nyomnia, különben ismét csak büntibe mész...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése