Előző nap felderítettük még azt is, hogy hogyan jutunk Bracciano-ba, mert már jó előre eldöntöttük, hogy egy napot távol töltünk a nagyvárostól és kimegyünk a Rómát övező olasz vidékre.
Mehettünk volna Ostia Antica-ba, vagy egyéb helyekre is, mi mégis Bracciano-t választottuk, B beleszeretett az útikönyves fotójába és antik romokat végül is már láttunk előző nap.
A Rómától kicsivel több, mint egy órás vonatútra lévő Braccianoban viszont egy lovagvár, a Castello Odelscalchi di Bracciano várt minket egy vulkanikus tó partján:
Sajnos magyarul nem igazán találtam róla jó leírást. Ami nekem feltűnt, hogy sokkal autentikusabb volt, összehasonlítva pl. a tavaly megtekintett Loire-menti, amboise-i kastéllyal, ahol kevés volt a korabeli belső berendezés, kevés volt a bejárható helyiség. Itt jóval több bútor, tárgy került kiállításra, minden teremben bőséges információt tartalmazó falitábla tudatta, hogy pl. itt aludt xy pápa, mikor menekülnie kellett, stb. Sajnálom, hogy itt nem fotóztam, de abban reménykedtem, hogy lesz egy beszerezhető kis album róla és majd kifelé menet azt jól megveszem, de csak egy színtelen-szagtalan, sima, szöveges leírást kaptunk a recepción a hölgytől az elején, ezen kívül csak képeslapjaik voltak.
Megkávéztunk a falu főterén (vegyük észre, hogy milyen kis különlegesen tálalták a számlát :)), majd visszatértünk Rómába, és elköltöttük a majdnem estebédünket egy étteremben. A spagetti tényleg 'al dente' volt, B-nek annyira nem is jött be, mert szerinte ez így fővetlen, nekem ízlett.
A nap végén még elugrottunk a San Pietro in Vincoli templomba (vincoli=láncok), ahol Szent Péter láncait őrzik, s ilyen ijesztő dolgok leledzenek a templomi falakon:
... illetve itt van Michelangelo szobra is, a Mózes. Szegénynek a fején nem szarvaknak kellene lenni, állítólag fénysugarak azok, csak félrefordították az Ótestamentumot... (ja, és a turistákra van bízva egy kapcsoló, amivel meg lehet világítani a szobrot, hát, nemtom, olyan nagyon evilági, emberi, gyarló dolog ez, valahogy nekem nem illik a hely szentségéhez...)
... majd pedig beszereztük még az otthoniaknak a kis, jelképes ajándékainkat, illetve magunkat is megleptük ezzel-azzal: pl. pár eurós kendő, rulez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése