Egy nap a múzeumban - A szecesszió világnapja - találkozásom a stílussal

Messzebbről indul a mese, vissza kell ugyanis térnem az Ybl200 sétákhoz. 
Nemcsak Ybl Miklós születésének bicentenáriuma van ebben az évben, hanem Lechner Ödön halálának 100. évfordulója is, akit a legnagyobb magyar szecessziós építésznek tartanak. Sajnos az Építészettörténészek Klubjának Lechner-i témájú sétáiról olyan értelemben lemaradtam, hogy mire jelentkeztem volna, addigra mindegyik sétájuk betelt, és még az Ybl-lel kapcsolatos két sétát - a Várkert Bazár & budavári építkezéseket és a Palotanegyed-et - sem dolgoztam fel; túl sok a élmény. :) Viszont találkoztam valakivel a fóti sétán, aki elindította bennem a szecesszióval kapcsolatos tudatos érdeklődést és elhatároztam, hogy amennyire a szabadidőm engedi, kicsit jobban beleásom magam ebbe az irányzatba. Az úr, akivel együtt a fóti templomot bejártuk, a séta után jött oda hozzám, hogy hol lesznek láthatóak a fényképeim. Miután tisztáztuk, hogy egyik ismert blogger sem vagyok, akik mostanában építészettel, várostörténettel foglalkoznak a neten, megígértem neki, hogy elküldöm majd a blog címét, ha megírtam a sétát, ott lesznek a képek is. Így is történt, pár szót váltottunk emailben, s az úr olyan kedves volt, hogy kitette a Szecessziós magazin megfelelő oldalára annak a blogbejegyzésemnek a címét, mely a templom bejárásáról szól. 
Kicsit gondolkodtam erről. Nagy megtiszteltetés ez nekem, hogy kinn lehetek a Magazin oldalán (egyébként itt: http://www.szecessziosmagazin.com/magazina/epiteszettorteneszekklubja_ybl200_lechner100.php a "beszámoló itt olvasható" linkre mutatva nyílik meg a blogbejegyzés), főleg úgy, hogy nem vagyok szakértő, nem vagyok építész, nem vagyok művészettörténész, csak egy laikus érdeklődő, aki szereti le is fényképezni, amerre jár. Van-e tehát létjogosultságom ott lenni egy szakmailag hiteles magazinban? Még most is zavarban vagyok, ha erre gondolok, mert nem biztos, hogy igen. De aztán úgy határoztam, hogy nem nekem kell ezt megítélni, ha már így történt, akkor legyen az, hogy aki beleolvas, majd eldönti. 
Ugyanezen okból kértem azt is, hogy az fb-re se kerüljek fel a beszámolóimmal, pedig a ép. klubos séták egyik kedves szervezője is felajánlotta, hogy kitesznek az oldalra, de őt még sikerült lebeszélnem erről. :)
A lényeg azonban az, hogy azóta figyelmemnek jobban a középpontjába került a szecesszió. Találkoztam én már érintőlegesen vele itt-ott a városi sétáim során, a teljesség igénye nélkül:
- Imagine Budapest épületdíszes séta - Az Iparművészeti múzeumtól indultunk, mely Lechner Ödön és Pártos Gyula munkája, és mindig is rácsodálkoztam az épületre, ha arra jártam, egyébként is, előtte is, elsősorban a csodás színekben játszó zöld-sárga tetőzetére, amely a pécsi Zsolnay gyárban készült,
- ugyanezen a sétán a Gutenberg otthon, mely Vágó József és László munkája,
- szintén az IB szervezésű Együtt változunk című sétán hallottam a stílusról elég sokat (többek között megjegyeztem Árkay Aladár nevét, és láttam a lakóházát is, ill. megemlítésre került a Bírák és ügyészek lakótelepe, amelynek házait ugyan ekkor nem néztük meg, de most, a világnapon, hallhattam róluk egy vetített képes előadást).
Vagy, ha még felelevenítem az emlékeimet, beugrik a Reök-palota és a városháza a szegedi éveimből, még régebbről a kecskeméti Cifra palota, de mint kiderült, vannak a szülővárosomban is képviselői az irányzatnak, csak eddig nem tudtam, hogy ők azok. :)
Ha külföld, akkor Gaudí Barcelonából, ahol eddig háromszor jártam, és negyedjére is simán elmennék, mert nagyon szeretem a várost és benne G. alkotásait, vagy Bécs, amihez nekem elég fura a viszonyom, mint városhoz, már ha lehet ilyet egyáltalán mondani, de mondjuk, ha kilépünk az építészeten túlra, Klimt, mint a szecessziós festészet osztrák képviselője, bejön. Ha már festészet, illetve grafika, litográfia, volt szerencsém megnézni a Szépművészeti Múzeumban a Toulouse-Lautrec kiállítást (http://www.szepmuveszeti.hu/kiallitasok/toulouse-lautrec-vilaga-1254), ami szintén a szecesszió maga, menjetek, nézzétek meg. Ha már franciák, sajnos Párizsban nem jutottam el a Guimard-házakhoz,  de most olvasom, hogy ő, azaz Hector Guimard tervezte a metrót, hát ezért lehet látni ilyet egy-egy lejárónál...:

...de a III. Sándor hídon is csodaszépek a  szecessziós lámpák, ahogy azt már korábban írtam.
És végül, beugrik egy régi beszélgetés-töredék az egyik kollégámmal, aki karácsonyra Frey Wille ékszerrel tervezte meglepni kedvesét, és valahonnan tudtuk, hogy az Mucha-ihletésű is lehet, és tényleg:

http://frey-wille.com/#Jewellery/AlphonseMucha/SarahBernhardtBurgundy

... pedig ő maga állítólag nem vallotta magát a szecesszió követőjének, művei meg mégis tisztára olyanok, mintha azok lennének, itt van egy pl.:

forrás: wiki, Négy évszak, 1895

Szóval, minden mindennel összefügg, és az élet sodorja a dolgokat elénk, csak nem mindig érzékeljük őket a tudatunkkal, vagy csak később nyernek értelmet a számunkra; így van ez a szecivel is. :)