2013. július 17., szerda

Séta a Károlyi-palotában

Mindig is lenyűgöztek a családtörténetek. Nem tudhatjuk, hogy mit és hogyan éreztek az emberek a múltban, nem tudjuk pontosan végigkövetni egy-egy család történetét, ismeretlenek a kis kacskaringók az egymással vérségi és nem vérségi kapcsolatba keveredő emberek életében, de talán igaza lehet annak, aki azt mondja, hogy valamiképpen minden mindennel összefügg, még ha nem is látszanak pontosan a szálak, amelyek összekötnek embereket, eseményeket. Van némi fogalmunk arról, hogy hogyan és mit cselekedtek az ősök, fennmaradnak kézzelfogható papírok, iratok, fényképek rólunk, vagy pl. az egymásnak írt leveleink. (Nekem is van egy csomó, amiket még akkor kaptam, amikor még írtunk egymásnak úgymond "kézi" leveleket (most is kezezünk, de a pennánk már csak virtuális), de ha valaki beléjük olvasna, mit tudna meg az írójukról? Csak egy nagyon-nagyon pici szeletet, legfeljebb, de lehet, hogy még azt sem tudná a megfelelő kontextusba helyezni, vagy más összefüggéseket költene köré, mint amik valójában voltak ott, abban a pillanatban. Emlékszem, a középiskolai filozófia tanárunk fejtegette annak idején, hogy ráadásul, amit leírunk és ami a fejünkben, gondolatainkban van, már e kettő között is van egy elcsúszás, mert amíg leírjuk, agyunk, idegrendszerünk addig is alakít a gondolatainkon és nem hajszálpontosan ugyanaz kerül leírásra, mint amit gondoltunk eredetileg. Hát akkor még mekkora különbségek lehetnek attól függően, hogy ki olvassa a sorainkat - mindenki szükségszerűen beleviszi az olvasásba, szövegértésébe a saját élményeit, a saját gondolatait, a saját személyiségét...)
A Károlyi-palota bejárását, ahol 1957 óta a Petőfi Irodalmi Múzeum működik, a levéltár bejárásával kezdtük. Igaz, hogy a két helyiség szekrényei - melyeket speciálisan ide készíttettek a régi tulajdonosok, ugyanis a boltívek vonalát követi a szekrények hátsó kialakítása, hihetetlen, hogy mikre nem figyeltek - most a PIM dolgaival vannak tele, de régen a Károlyi család papírjai voltak itt. És hogy mennyire féltették ezeket: az ablakokon megmaradtak a vasból készült spaletták... 
Elnézve az itt kiállított egy-két levelet, jutott eszembe, hogy mennyire félreérthetőek néha a leírt szavak; nincsenek megértést segítő gesztusok, nincs hanginformáció (intonáció, hangfekvés, hangsúlyozás) a közöltekről, teljesen egyedül, a szöveg által magunkra hagyatottan kellene mindig "jól" értenünk a mondanivalót - olyan sokszor nem sikerül... Persze, azt hisszük, hogy igen, de még sokszor akkor sem, hát még ha már eleve bizonytalanok vagyunk benne, hogy mindent jól értettünk-e...
Az utcafronti épületrész következett eztán, elsőként megcsodáltuk a maga korában nagyon haladónak számító üvegtetejű lépcsőházat, majd végigjártuk a termeket. Károlyi György korszaka a palota fénykora, ő végeztette el az épületen azokat az építészeti átalakításokat, amelyek a mai arcát is meghatározzák a kívülről egyszerű klasszicista jegyeket viselő, belül azonban a barokkos palotának.
A palota sok olyan esemény helyszíne is volt, amit a történelemkönyvek is jegyeznek: volt a dunai árvizek miatt hajléktalanná vált menekültek átmeneti szállása, vendégeskedett itt Mária Terézia és férje, zongorázott itt Liszt Ferenc, innen hurcolták el Batthyány Lajost az 1848-49-es szabadságharc idején, Jellasics és Haynau itt rendezte be a főhadiszállását, és megjelent itt a walesi herceg is (az a bizonyos későbbi Edward király, angol király, amely léptet fakó lován). A palota szülötte volt a politikailag ellentmondásos megítélésű Károlyi Mihály miniszterelnök, köztársasági elnök is (Trianon), felesége, Andrássy Katinka hazatérésekor, az 1960-as években lakhatott itt, biztosítani kellett számára egy lakosztályt a palotában. Ez egyébként igen ritka, talán még csak az Esterházyak kiváltsága egyedül, hogy lakhatnak az egykori saját tulajdonú kastélyaikban (Fertőd), minden más esetben bérleti díjat kell fizetniük, ha erre lenne igényük. Elképesztő egyébként, hogy a Károlyi-családnak mekkora vagyona volt, országszerte több kastélyt is a magukénak mondhattak, többek között pl. a füzérradványit, ahol tavaly jártunk a barátokkal, vagy a fóti uradalmat, ami a mai Gyermekváros területe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése