This is England - A zötödik

A madaras kempingből meglépve másnap elindulunk Cornwall felé. Reggel történik velünk valami, aminek az utóhatásai még köztünk (vagy csak bennem?) rezegnek később is: az egyik utastársunk előző este az étteremben felejti az áramátalakító célszerszámot, azt a speckó kütyüt, ami kell ahhoz, hogy a mi hengeres, kéttüskés elektromos eszközeinket szögletes, háromtüskéssé tegye (az angolok furák, emlékszünk, ők ebben is mások, mint mások Európában). I-nek, aki ott felejti, van egy olyan gondolata, hogy semmi gond, igaz, hogy 9 körül szerettünk volna indulni, de az étterem csak 10-kor nyit, de fél 10-kor is már majd lesz ott valaki bizti, aki kiadja, olyan felkiáltással, hogy "nem mediterrán ország ez, hogy késsenek az emberek". Guide-unk mosolyog a nem létező bajusza alatt, illetve, asszem kicsit bosszús, hogy várnunk kell, de még nem szól semmit. Az eredmény: 10-kor még sehol senki. A túravezető ekkor mondja el nagyjából, de lehet, hogy már korábban is pedzegette, hogy kicsit el vagyunk tévedve a pontosságot, megbízhatóságot illetően, ha azt hisszük, hogy itt minden óraműpontossággal történik. Végül úgy oldjuk meg, hogy elmegyünk megnézni ezt a kastélyt, csak úgy kívülről és egy félóra múlva visszajövünk a kempingbe a cuccért:

A 17. század elején épült Lulworth Castle

Olyan kellemes reggeli nyugalom van itt, csak mi vagyunk, meg a birtok, meg esetleg a komornyik teáscsészéjén a halk kanálkoppanás (Downton Abbey rulez!). Egy kicsit bele tudok érezni abba, hogy milyen lehet itt élni vajon, jó érzés itt lenni ebben a hajnalinak tűnő órában. Legalábbis nem képzelem, hogy a stressz viszi majd a sírba az itt lakókat...

De haladnunk kell tovább, úgyhogy kocsiba be, országútra ki. Útközben átvágunk Dartmoor-on, itten vannak a lovacskák, illetve pónik. Simizéspróbálkozás után

egy kisebb túrára indulunk a közeli gránittömbök között, állítólag Sherlock Holmes is itt oldotta meg a Sátán kutyájának rejtélyét. A helyiek szerint még mindig van itt egy rém, amely napjainkban is gyilkolja az állatokat, mi nem találkoztunk vele, hacsak nem valami turistabőrbe rejtőzött el, de ők sem tolongtak hála égnek.

A séta után megyünk tovább, legközelebbi megállónk Port Isaac, ahol a tövöből ismerhető Doc Martin sorozatot forgatják. Íme a doki háza, a kép közepén lévő nagy alatti kisebb kulipintyóra tippeltek a sorozatot ismerők:

Port Isaac, szép.

Végcélunk ma Newquay, helló-szia Cornwall, már vártam nagyon, hogy lássalak.