2013. július 3., szerda

This is England - Utazás és megérkezés




Furcsán indultunk neki ennek az útnak. A jelentkezéskor egyfolytában olyan érzésem volt, mintha nem szeretnék, hogy én ezen részt vegyek. Eleve nyűglődtem rajta én is, hogy de visszaérünk-e időben, mert nem volt biztos még az elején a repülőgép érkezés, indulás, nekem hétfőn már mindenképpen dolgoznom kell, egy napot sem pihenhetek a kettő között, jajmilesz, belealszok-e szépen a kialvatlanságtól a zárásba, vagy sem. 
Az iroda is érdekesen közelítette meg a dolgot, két kisbusszal képzelték el az utat a kiírás szerint, de aztán menet közben rájöttek, hogy mégis elég lenne csak egy busznyi ember, merthogy kísérleti az út, most indul először, ha valami gikszer van, elég 8 embert lenyugtatni, nem kell több. Először közölték is, hogy mivel már csak a 2. buszra lett volna hely, ezért köszönik a jelentkezésemet, de inkább maradjak itthon, majd utána mégis írtak, hogy valaki visszamondta az 1. buszból, ha gondolom, akkor menjek mégis, de akkor márjelleggel, de rögtön fizessem is a minden-mindent... Az volt fura, hogy ezt nem közölték ám szemtől-szemben, hanem inkább nem mondtak semmit - az egész akkor állt össze, amikor a túravezetővel még az út előtt összejöttünk és megismerkedtünk, és ő elmondta, mi a szitu. Korrektebb lett volna, ha feltárják, hogy mi van, mint így, na de mindegy, a lényeg, hogy eljött az indulás napja, nincs mese, repülünk. :)
A másik, ami érthetetlen, hogy miért kellett amszterdami átszállással, a holland királyi légitársasággal utazni, miért nem volt jó egy jóval olcsóbb, közvetlen fapados járat? (Szervezhettem volna magamnak külön azt, de szerintem hülyeség, ha csoportosan utazunk, akkor utazzunk csoportban, különben megszervezem magamnak az egész mindenséget, de pont az a lényeg ilyenkor, hogy nem akarsz külön szervezkedni, nem? De.) Nincs válasz, jó pénzért végül is megtapasztalhattam, hogy milyen a normál menetrendszerinti járat (a charter és a fapados járatok mellett), szendviccsel, különféle italokkal, kis kekszecskékkel, valamint jártam Schipholon, Amszterdamban (jó nagy, majdnem lekéstük a londoni csatlakozást, mire átrohantunk egyik terminálról a másikra) és Heathrow-n is (szintén jó nagy, az egyik legforgalmasabb légikikötő Európában, a leírás szerint).  
A reptéren összeszedtük egymást a túravezetővel (ő egyik túráról átesett a másikba, nem velünk utazott ki), és máris robogtunk dél felé a bérelt busszal Alfristonba, egy cuki kis falu kempingjébe.
Felvertük a sátrakat. Sajna velünk együtt megérkezett az eső is, mely aztán két napig el se állt nagyjából, jó kis viharos, hideg széllel megspékelve. A sátrak viszonylag jól bírták az egész út alatt, egynek a merevítőpálcája tört csak el a széltől. :( 
Az időjárás, azt hiszem, okozott pár meglepetést. Nekem nem annyira, én a 2004-es skóciai sátrazás emlékétől kísérve lélekben és fizikailag is felkészülten vártam a jó kis elázásokat napközben, ami után nincs az, hogy hazatérsz, felveszel egy száraz, meleg ruhát, veszel kényelmesen egy forró fürdőt (ezt mondjuk felcserélt sorrendben érdemes inkább megtenni :)), letelepszel a fotőjbe és pihened a napi fáradalmakat. Nem, itt egy szintén nedves sátor vár téged haza, ha szerencséd van, a ruháid nagyjából szárazak, mert nem ázott át az a kis szörnyeteg ideiglenes "házad", caplathatsz egy jó eséllyel távol eső vizes helyiségbe, ha megpróbálkoznál egy forróvizes zuhannyal. Én nemtom miért, de az összes ilyen helyiségből kispórolják azt az alkalmatosságot, ahová leteheted a levetett cuccaidat, meg a majd felveendőt, állandóan azon kell rinyálni, hogy mikor esik le az egész kupac ruha, törölköző a kétes tisztaságú padlóra; nekem ettől mindig kitör egy kicsinykét az idegzsábám. Hát kérdem én, olyan nehéz lenne legalább egy pár stokit berakni ezekre a helyekre? 
Na szóval, a guide-unk itt kezdte el mondogatni, hogy semmi gond, tűrjünk türelemmel, ahogy majd elindulunk nyugat felé, egyre jobb lesz az idő (vagy nem, nem tudhatta előre, de szerencsére igaza lett :)) A többiek kicsit felhúzták a szemöldöküket, összébb húzták magukon a dzsekiket, és titokban szandiban, sortban és pólóban képzelték el magukat (elvégre nyár van, vagy mi), nem hitték el ugyanis szerintem, hogy a nyár, az itt ilyen, mint nálunk itthon ősszel, kb. A későbbiekben, ha olyan helyre ültünk be eszegetni, ahol mondjuk volt egy tévé, és időjárást jelentettek benne éppen, akkor megfigyelhettük, hogy ez mit jelent: egy kicsit esni fog, de aztán majd kisüt a nap, de utána újabb felhők jönnek és esetleg megint előfordulhat eső. Feltámadhat esetleg a szél, 13 és 23 fok közötti hőmérséklet várható. Na, most akkor, ahol te éppen vagy, ott éppen mennyi? Mert 10 fok azért elég nagy különbség tud lenni ám. És ami a vicces, hogy ami honlapokat előzőleg megnéztem, szinte mindegyik olyan forecast-ot adott, hogy hány fok várható effektíve, és hány foknak érezhető az majd kb, szóval ez úgy nem ugyanaz, persze, de hogy erre is figyelmet fordítanak már, mik vannak. 
Megesett hát az első sokk, de persze a film forgott tovább, másnap nekiindultunk a vidéknek, mit nekünk időjárási viszontagságok, végül is nyaralunk. :)
Kilátás a kocsiablakból :)
Hastings, a bííícsen :)
A járgányunk egy hétig

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése