This is England - Még mindig esik, fúj, de a hajunk tart

A 2. nap kora délelőttjén Hastingsbe érkezvén bejárjuk a várost, kimegyünk a kikötőbe, mire az autóhoz visszaérünk, már zuhog. 

Hastingsi anzix

Innentől fogva a nagyobb étkezéseket a Wetherspoon hálózatának tagjaiban ejtjük meg, én legtöbbször kidsmenüt eszem, az az adag is bőven elég, bab meg abban is van. :) (Volt egyszer egy native angol tanárom, ő mesélte, hogy kedvence a konzerv bab, azon nőtt fel. Most realizálhattam, hogy a traditional English breakfast tényleg felmelegített paradicsomos konzerv babot tartalmaz. Babot egészben, nem összetörve, pürésítve, vagy ilyesmi. :)) A W. az étteremjeit, vagy inkább talán pubjait változatos helyszíneken alakította ki, egy korábbi banképületben, vagy volt olyan, ami mintha egy könyvtár lett volna azelőtt, de ott vannak a Viktória pályaudvaron is, Londonban, szóval nagyon sok helyen. A női wc sokszor egy bálteremre hajaz, szófa, pamlag, kanapé, fotőj, süppedős szőnyeg, barokkos, aranyozott képkeretben egész alakos nagytükör, wow, de minek is? A kiszolgálás általában gyors, egy helyen vártunk nagyon sokat, de egyébként a rendelés leadása után szinte rögtön érkezett a kaja. A leves, na olyat senki se látott, mert mindig csak annyi volt kiírva, hogy "soup of the day", de hogy konkrétan mikor milyenfajta volt kapható, az sosem derült ki. Úgy van egyébként, hogy megnézed a menüt, odamész a pulthoz, leadod az étel- és italrendelést, megmondod, hogy melyik asztal a tiéd, és a piát azonnal megkapod, a kaját pedig kihozzák a bediktált asztalszámhoz, ha elkészült. A menü mindenütt ugyanaz, de pl. Cornwallban láttuk rajta a helyi sajátosságot is, ezt: 

http://www.bbc.co.uk/food/recipes/classic_cornish_pasty_67037

A hastingsi W.

Nemtom, hogy ez mennyire számít jó vagy rossz kajáldázóhelynek, ez a hálózat, de szeretném nekik javasolni, hogy kissé kevesebb olajat használjanak, plíz, mert kell a kenés, én nem mondom, a legjobb motornak is, de attól még ne tocsogjon már minden a zsiradékban, jó? Amúgy minden kaja félkész nagyjából, ez is tök érdekes, hogy azt gondoltam volna, hogy itt egy fejlett, gazdag, jól prosperáló ország, és emiatt majd egészségesen táplálkoznak az emberek jól, mert megengedhetik maguknak, hogy odafigyeljenek az étkezésükre, de valahogy nem az jött át, hogy ez így működne. Mirelit mirelit hátán, a rántotta is - állítólag - tojásporból készül...Hát hol van ilyenkor Jamie Oliver, Gordon Ramsay, Nigella Lawson, Hugh Fearnley-Whittingstall, alias River Cottage és a konyhaművészetük? (By the way, Axminsterben láttuk Hugh boltját, de csak kívülről.) Az angolok ebben is furák...
Inni viszont isznak rendesen. Sokat. Reggelire is sört. Láttam. Többször is. :)

Hastings után irány az Eastbourne közelében fekvő Beachy Head. A partszirt itt az egyik legmagasabb Angliában, van ott egy csodás, klasszikus világítótorony és a Belle Tout épülete, ami magántulajdonban van és a tulajdonosok pár éve fogták és arrébb rakatták, mivel azzal fenyegetett a helyzet, hogy beleszakad szépen a tengerbe a cucc. Nekem ez a hely tetszett a legjobban, a tengerpart gyönyörű, bár a becslések szerint 90-100 km/órás szél fújhatott, eszembe is jutott a "bedőltél, pedig nem is kanyarodunk" dalszövegrészlet, mert szinte rá kellett feküdni a szélre, úgy lehetett csak haladni előre. Jó kis túra volt.

Beachy Head

Ezután ismét autóba pattantunk és East Dean felé vettük az irányt, ide vonult vissza Sherlock Holmes idősebb éveire a Baker streetről. (Tudjuk, hogy egy irodalmi kitalált személyről beszélünk, ugye? :) Mindenesetre, a ház ott van, és igazi.)

East Dean

Este "otthon" bejártuk a falut, meglátogatott a sátrainknál a kempinges fickó (előző este is összefutottunk vele, nem veti meg a szép, zöld füvecskét, ha értjük, mire gondolok :)), aki rejtélyes okoknál fogva piros szigetelőszalaggal jelölte meg a territóriumát sátrainkat, én pl. hármat is kaptam belőle; kicsit mintha szét lett volna hullva a pali...
A falucska édes, itt van Anglia legkisebb banképülete (most már nem működik), egy jó kis kocsma, ahol az előző este az ismerkedési estet tartottuk, most pedig megvacsiztunk, mert még üzemelt a konyha. Egyesek veszélyesen éltek és megkóstolták a birkaételt (real, magyaros pörköltnek nem nevezném a kinézete alapján, meg nem is olyan volt az íze, mint az itthoninak, a tesztelők szerint), megörökítettem az utókornak, íme:

"Birkapöri", vajh, minek hozzá a kis vaj?

A 2. éjszaka a kempingben már nyugodtabban telt, a szél kicsit mérséklődött, a kemping csendjét sem verte fel már annyira a sátorlapok heves csapkolódása, ellenben továbbra is bundabugyiban alvásos volt a történet, mert 8-10 fok között lehetett az éjjeli hőmérséklet...