A hetedik nap egyrészt a Nagy Látványosság, ami szemérmetlenül a hülye turisták kizsákmányolása, másrészt a két faluval arrébb kb. ugyanazt bemutató, de semmiféle hókuszpókusz és lehúzás napja. Jó, a parkolóért azért itt is kell fizetni.
Szóval Stonehenge és Avebury, a nap végén pedig az utsó kemping az út során, a vicckategória.
Cornwallból lelépünk (anélkül, hogy a bizonyára hiperszuper kempinges jóléti kombók bármelyikét is igénybevennénk, persze előző este megint éccakába nyúlva érkeztünk "haza", esély nem volt bármit is használni), vissza kelet-közép Anglia felé. Útközben nagyon kéne mindenkinek egy kávé, hát mit választunk? Egy ilyen lakókocsiban kialakított útmenti helyet, toi-toi-jal, porkávéval, s egy olyan kiszolgáló nénivel, akinek a "bitch" szó van hátul a nyakára tetoválva. Ráadásul mindezt egy vágóhíd mellett... De - a többiek szerint - bizonyára mindig friss marhahús kerül a lakókocsis néni hambijába. Hááát... Kipróbáltunk egy ilyet is, de maradunk inkább a Wetherspoon-nál, sőt ezután egy Costa Coffee is befigyel majd, micsoda dőzs, micsoda luxus! :)
De vissza az útra, következik Stonehenge. Ofkorz ezt is a National Trust (Nemzeti Védnökség) igazgatja, mint még sok más angliai látványosságot; hát erről aztán lehúzzák az utsó bőrt is. Gondoltam én, hogy megadják a módját, volt borsos belépődíj, körbekerített kövek (volt olyan állítólag, hogy kis kalapáccsal elvetemült fanatikusok le akartak kopogtatni belőlük, szóval tényleg félő, hogy évszázadok alatt elhordanák így őket), már épül a nagy hodály látogatóközpont, de addig is du. 4-kor bezár a bazár, addig lehet odamenni, előtte-utána csak a távolból lehet szemlélni (de a körbekerítés hatótávolsága is van vagy 20-50 m körül, bár becslésből nem vagyok jó, szóval nem sokkal látni többet a hatalmas sziklákból belépődíjasan, mint anélkül). Természetesen a parkolásért is fizetni kell a hivatalos parkolóban; mi még találtunk - többekkel egyetemben - egy kis dűlőúton egy helyet, ahol nem, de bizonyára ezt is hamar lefülelik majd és elkerítik. A Stonehenge melletti, faluba bevivő utat már lezárták, felszedik, behintik sóval és befüvesítik. Hát, kérem, szép példa arra, hogy lehet elszórni félórás ott-tartózkodásra valahol egy valag pénzt...
 |
| Hát kell-e ennek felirat? |
Ellenben átmentünk Avebury-be, ahol szintén vannak ilyen kövek, mintegy ösvényt kialakítva egy kis temetkezőhelyig, ott meg birkakaki közepette, zöldellő búzamező mellett elsétálva juthatunk el a végső sziklahalomig, ingyen. Viszont sz.rrá ázunk ezalatt a kis kirándulás alatt, nagyon durván. De a feltételezett nyughelynél csönd van, nyugalom, csak a cipőinkben összegyűlő víz cuppog egy kicsit. A lelőhely korát 5000 évesre becsülik, de lehetnek olyan részei, amik korábbiak még Stonehenge-nél is.
A napot egy swindoni Wetherspoonban zárjuk, ahol a skóciai gyakorlatot követve próbálok száradni: a kézszárító alá állással-üléssel (persze nem túl hatékony módszer, csak ippeg egy kis illúziót ad, a pamlag meg túl messze van a szárítóhoz, hogy kényelmesen bevackoljam alá magam).
A vacsi után szemünk előtt egy szuper kis szállás lebeg, az egész kisbusz párában zötykölődve, száraz ruháról álmodozva kerül egyre közelebb végcéljához, a csodakempinghez, mely benne van Anglia húsz legjobb kempingjében. Na most, ehhez képest, ami fogad Uffingtonban: eső, nedves, csatakos fű, vizesblokk egy műút túloldalán, amik ilyen toi-toi jellegű wc-k, mobilzuhanyzók egy halomba dobálva. Szél. A néne, akié a hóbelevanc, terepjáróján járja be az út két túloldalon kiadott mezőrészeket, kérdezi, hogy minden oké-e (mi megadjuk neki az udvarias választ, amit vár, nem borítjuk az arcába, hogy utáljuk, hogy a bugyinkból/gatyánkból is esővíz csöpög és különben is, miért esik már megint...). A mi általunk kiválasztott területen is vannak toi-toi wc-k, egy indián sátor és egy jurta is. Próbáljuk bekönyörögni magunkat valamelyikbe (a toi-toi-ba nem :)), de a mámi azt mondja, hogy háááát, nem is tudja, hogy lehetne-e, de inkább nem, különben is, holnap már jönnek bele vendégek, úgyhogy rohadjunk csak az esőben, bizti, ami a tuti, ne legyünk rendesebbek a kelleténél. Nem, ő nem volt ilyen szókimondó vulgáris, fujj, dehogy. Mondjuk tényleg, másnap este már valami hangos gyerekcsapattal csapattuk a nedves füvet, ennyit arról a városi legendáról, hogy hangos, bulis, balhés fiatalokat nem engednek be a kempingekbe. Amúgy viszont mibe került volna, ha kinyitja a jurtát mégis, másnap este legalább nem esett már az eső, aminél nincs is jobb egy sátorverés során...
 |
| Avebury |
A napot egy swindoni Wetherspoonban zárjuk, ahol a skóciai gyakorlatot követve próbálok száradni: a kézszárító alá állással-üléssel (persze nem túl hatékony módszer, csak ippeg egy kis illúziót ad, a pamlag meg túl messze van a szárítóhoz, hogy kényelmesen bevackoljam alá magam).
A vacsi után szemünk előtt egy szuper kis szállás lebeg, az egész kisbusz párában zötykölődve, száraz ruháról álmodozva kerül egyre közelebb végcéljához, a csodakempinghez, mely benne van Anglia húsz legjobb kempingjében. Na most, ehhez képest, ami fogad Uffingtonban: eső, nedves, csatakos fű, vizesblokk egy műút túloldalán, amik ilyen toi-toi jellegű wc-k, mobilzuhanyzók egy halomba dobálva. Szél. A néne, akié a hóbelevanc, terepjáróján járja be az út két túloldalon kiadott mezőrészeket, kérdezi, hogy minden oké-e (mi megadjuk neki az udvarias választ, amit vár, nem borítjuk az arcába, hogy utáljuk, hogy a bugyinkból/gatyánkból is esővíz csöpög és különben is, miért esik már megint...). A mi általunk kiválasztott területen is vannak toi-toi wc-k, egy indián sátor és egy jurta is. Próbáljuk bekönyörögni magunkat valamelyikbe (a toi-toi-ba nem :)), de a mámi azt mondja, hogy háááát, nem is tudja, hogy lehetne-e, de inkább nem, különben is, holnap már jönnek bele vendégek, úgyhogy rohadjunk csak az esőben, bizti, ami a tuti, ne legyünk rendesebbek a kelleténél. Nem, ő nem volt ilyen szókimondó vulgáris, fujj, dehogy. Mondjuk tényleg, másnap este már valami hangos gyerekcsapattal csapattuk a nedves füvet, ennyit arról a városi legendáról, hogy hangos, bulis, balhés fiatalokat nem engednek be a kempingekbe. Amúgy viszont mibe került volna, ha kinyitja a jurtát mégis, másnap este legalább nem esett már az eső, aminél nincs is jobb egy sátorverés során...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése