Másnap reggel próbálunk lobbizni, hogy hadd maradhassunk a még egy itteni, hátralévő éjszakánkon a tornateremben, de sajna mennünk kell, mert rendezvény lesz benne, amihez elő kell készíteniük a helyet, úgyhogy nagy duzzogva átcuccolunk és sátort verünk a kempingben.
Aztán megyünk a bicajokért a kölcsönzőbe, s megy, ki merre lát. A nap végén összeszámoljuk: a térkép alapján olyan 30 km-t tekerünk, közben háromszor vagy négyszer ázunk el, mert az idő nem tisztul ki rendesen.
Először a világítótoronyhoz kerekezünk, aztán pedig a sziget kisebb falvait csalinkázzuk be. Nagyon jól kiépített bicikliutak vannak, és nem félnek használni őket - megint csak rengetegen vannak mindenhol, majd lelökjük egymást az útról. A kiírások néha megtévesztőek, vagy hiányoznak, de azért itt-ott vannak és van térképünk is végső esetre. Osztrigakóstolóhelyek mellett suhanunk el, de ezek a tenger gyümölcsei dolgok nem igazán vonzanak, egyszer kóstoltam polipot, tintahalat, és kagylót Portugáliában, de annyi elég is volt, nem győzött meg. :)
Este próbálunk ismét beülni valahová, vacsizni valami meleget, de újra kudarcba fulladunk. Eleve nincs nagy helyválaszték, van egy pizzázó, ahol este 6 körül járunk, s közlik, hogy 9-re van szabad időpontjuk, amire a pizzarendelést fel tudják venni. Nem kérjük, tovább próbálkozunk inkább máshol. Találunk egy bár-éttermet, olyat, ahol kinn is és benn is vannak asztalok. Kinn ülünk le, mondjuk, hogy enni szeretnénk. Hát, azt kinn nem lehet, csak benn. Jó, akkor bemennénk. Azt nem lehet, mert benn minden asztal foglalt. Benézünk és nem értjük: full üres a belső helyiség. Most ilyenkor mi van? Csoporttársaink is ugyanott kötnek ki: nekik ugyanezt eljátsszák, ott már felajánlja nekik a pincér, hogy akkor megkérdezi, hogy nem lehetne-e mégis, hogy kint ehessenek. Miután valakitől igen választ kap a drága, elkezdi megteríteni az asztalukat, de hogy. Nem túlzok, egyesével hozza ki az öt fős asztaltársaságnak az evőeszközöket, a poharakat, a szalvétát... Most komolyan, velem van a baj, vagy ezt tényleg így kell csinálni és nem kell ezen fennakadni, ők így működnek? Mindenesetre, mi szépen felálltunk és eljöttünk, s maradtunk a konzerv vacsinál, amivel addigra már kezdtünk telítődni, de más lehetőség sajna nem volt ott a faluban - mi legalábbis nem találtunk.
Először a világítótoronyhoz kerekezünk, aztán pedig a sziget kisebb falvait csalinkázzuk be. Nagyon jól kiépített bicikliutak vannak, és nem félnek használni őket - megint csak rengetegen vannak mindenhol, majd lelökjük egymást az útról. A kiírások néha megtévesztőek, vagy hiányoznak, de azért itt-ott vannak és van térképünk is végső esetre. Osztrigakóstolóhelyek mellett suhanunk el, de ezek a tenger gyümölcsei dolgok nem igazán vonzanak, egyszer kóstoltam polipot, tintahalat, és kagylót Portugáliában, de annyi elég is volt, nem győzött meg. :)
 |
| A Ré szigeti világítótorony, harmadik darabja a világítótorony "gyűjtemény"-emnek :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése