Lö Tour dö Fransz 8. rész - Nekem kult-nap, a többiek csak mennek és mennek

Ez a másik alkalom az út során, amikor szkippelem a közös, kiírt programot és "magam vagyok, akár a világegyetem", de nekem jólesik. Míg a többiek erőt próbáló napot csinálnak végig (igaz, 3 erősségi fokozat van, így ki-ki eldöntheti, mit vállal be), én élvezem a szállásunkul szolgáló Luz-Saint-Sauveur falucska hangulatát. 
Itt történik az a bizonyos csalódással végződő szárítógépes mosás reggel, utána bemegyek a faluba, s persze megint piac van, kicsit vásárolgatok, nézelődök, sétálgatok, kávézok és hipp-hopp, már délutánba is fordult a nap, s érkeznek vissza szép sorban a többiek.

Elsőként azok, akik az első szintet teljesítették. Ez abból állt, hogy mindenki elbuszozott Gavernie faluba, ahonnan gyalogosan indult a csoport a Gavernie-cirkuszvölgybe. A völgyet többszáz méteres sziklafalak határolják és a völgykatlanban zúdul alá Európa legmagasabb vízesése, amely 423 m magas. Namost, ebből szegény szerencsétlen túrázók semmi, de semmit nem láttak a rohadt nagy köd miatt, ami Luz-ban is érzékelhető volt. Igaz, nekem a kempinges néni azt mondta, hogy á, a csoporttársaimnak tök jó, mert fenn a hegyen tiszta az idő, hát, nem volt  igazán az, az elmondások szerint.

Az első etap tehát eddig tartott, aki akart, az innen visszafordulhatott, s ugyanazon az útvonalon visszajutott a buszhoz, amin elindult a csapat. Eredetileg úgy beszélték meg, az első group bevárja a másodikat, de aztán a helyszínen kiderült, hogy olyan sokat kellett volna még várni rájuk, hogy Béci sofőr megkönyörült az első körön, s lehozta őket anélkül, hogy a második csapat visszaérkezett volna.

A második etap az első menedékházig ment, onnan az egyik túravezető hozta le azokat, akik ennyit vállaltak aznapra.

Maradt a hegyen a másik túravezetővel a legkitartóbbja és legerősebbje, akik előbb feltrappoltak az út második menedékházáig, majd onnan még egy 13 km-es útjuk volt lefelé. Ők, a nap hősei, 30 km-t tettek meg cirka, a szint felfelé egy kicsivel több volt, mintha megmászták volna tengerszinttől számítva a Kékestetőt (1300 m), lefelé is jöttek 1550 méter szintet - gratula nekik, ügyesek voltak! És szegények végig nem láttak semmit, illetve azt mondták, legeslegfelül egy kicsit kitisztult, akkor tudtak egy picit gyönyörködni a tájban.

Ezt a fotót a túravezető készítette, aki felvitte a csoportot a legmagasabbra