Mivel elég későn érkezünk meg előző este a kempingbe, mert kifogunk egy olyan dugót az odavezető autópályán, amilyen hosszút én még életemben nem láttam, szerintem két órán keresztül biztos, hogy csak araszoltunk vagy éppen álltunk a sorban, ezért megcseréltük a következő két nap programját és ezen a napon mentünk a könnyebb, másnap pedig a nehezebb túrára, mert ahhoz elég korán kellett kelni, hogy abszolválni lehessen.
Ez a nap tehát a színtiszta örömkóricálás kategória, elsőre buszozunk egy picit, aztán libegőzünk, aztán kis gyaloglás után egy csodaszép tengerszemhez érünk, a Lac de Gaube-hez (1725 m), melynek túloldalán a Pireneusok főgerince és a 3298 m magas Vignemale csúcsa tornyosul. Kis időtöltés után indulunk le- és visszafelé, 1400 méterre ereszkedve. Utunk végig a sebesen rohanó folyó, és az általa kialakított vízesések mentén halad, több kilátóponttal.
 |
| Mint azok a régi, nagy, falra ragasztott poszterek...(Lac de Gaube) |
A fransziák amúgy ebben fantasztikusak, bár itt ugyan egy fokkal kevesebb turistával találkozunk, de még így is rengetegen jönnek szembe, ill. tartanak velünk egyirányban, kisgyerekkel, kutyával, eszméletlen (az Alpokban ugyanez, vau-vau, totyogós megy anyu-apuval, nem ám, hogy otthon punnyadunk, mert még kicsi a gyermek és nem megyünk vele sehová, plusz a kutyut sem hagyjuk otthon szomorkodni egyedül). Ahogy halljuk, de látjuk, tapasztaljuk is, nagyon szeretnek kirándulni, a legtöbb kemping totál tele van, a karavánozás nagyon menő, és akkor az egyéb szálláshelyeken megszállókat még nem is számoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése