Lö Tour dö Fransz 2. rész - Fenn a csúcson

Na, nem a Mont Blanc-on sajnos, csak ott az előterében lévő, hozzá képest pöti 3842 méteres Midin.

Korán reggel, próbálva a tömeget megelőzni, átvonatozunk a kempingből Chamonix-ba, onnan indul az egyik felvonó (a sok ittlévő közül) a Midi csúcsára. A tömeg már jelen van, úgyhogy sorbanállás, tülekedés indul, utálom. :(

A felvonózás is egy kis kabinba bezárva történik, mint a heringek, szerencsére sikerül valahogy a szélére kerülni, így láthatom a tájat. Számomra elképesztő, hogy konkrétan felvonórendszereket építettek ki az itteniek, ill. hogy milyen konok szívóssággal akartak feljutni ezek által a hegyek tetejére (a kis könyvecske ismertetőben olvastam egy helyen, hogy hátizsákokban cipelték fel az elődök a mondjuk 30 kg-ra vágott drótkötél kupacokat, és akkor még elképzelni nem tudom, hogyan vitték fel pl. azokat a tartóoszlopokat, amik a felvonózsinórokat tartják...). Értem én, hogy a síeléshez is milyen jó, hogy van valami, ami felvisz, neked, aki síelsz, meg csak le kell csúsznod, de van ebben valami túlkényelmesség nekem. Az igazi az lenne, ha a síbot, síléc, sícipő fel a hátadra, aztán uccu neki a hegy és majd jöhetsz lefelé, ha megdolgoztál a feljutásért, nem? :) Á, csak viccelek, tényleg sokkal kényelmesebb, gyorsabb így. A mászók egy része is használja egy-egy szakaszon a felvonókat, a látványturista meg aztán teljesen. Sőt, minket felkészítettek a fenti esetleges zúgra, úgyhogy sapka-sál-nagykabátban indultunk neki, de konkrétan láttam, hogy egyesek, mit sem törődve, tudva a fenti hóval/hóról, esetleges metsző széllel, hideggel, egy szál pólóban, szandiban indulnak neki. Pedig nagyon jó időjárás előrejelzés működik arrafelé, pont azért, mert a szabadidős aktív tevékenységek miatt nagyon nem mindegy, milyen idő várható, napsütés, vagy hó- és szélvihar, tehát utána lehet nézni, ha valaki akar. Szóval, elgondolkodtam, hogy hányan gondolnak bele, hogy nem a sarki közértbe indulnak éppen, hanem egy dögmagas hegy csúcsára és mondják azt magukban, hogy wooowww? Csak az én alföldi gyerek énem tátja el a száját rajta?

A csúcs éppenséggel olyan magasan van, hogy egy felvonóval nem is tudták megoldani, hanem van egy köztes állomás és ott át kell szállni egy másikba. 

Mászók a Midi felé tartva

Fent fogad a másik elképesztő kép: nem elég, hogy egy kis tűnyi hegyfokra érkezünk meg, még egy zegzugos épületkomplexumot is felhúztak oda, sok-sok kilátóponttal, étteremmel, bárral, ajándékbolttal. Nagyon turistás az egész. A pontokról azért látható a Blanc, közelinek tűnik, pedig azért nincs az annyira a szájában a Midinek és a Chamonix-i völgy sem semmi:

Ugye, hogy észveszejtő a kilátás? 

Lefelé csak az átszállóig megyünk, onnan indulunk át a Grand Balcon Nord-on át Montenvers-ig. A séta inkább lefelé vezet, egy helyen van egy nagyobb emelkedő benne. Ez egyébként megosztja a túrázókat, ahogy tapasztaltam, sokan nem szeretnek lefelé menni, számomra nehezebb a felfelé, mivel nem fáj sehol a lábam, ezért nem gond a le, de akinek már van egy kis térd-, bokaproblémája, az nem szokta csípni. Egy túrabot, amire rá lehet támaszkodni, esetleg segíthet, de azt is meg kell tanulni használni, mert akadályozhat is a haladásban. 

Végig a völgyet látjuk fentről, lélegzetelállító. Az út vége felé megpillantjuk a Mer de Glace gleccserfolyamát, ami még így is tekintélyes, pedig folyamatosan fogy:

Mikor odaérünk túránk végcéljához, sajnálatos módon úgy döntünk, hogy még megyünk lefelé egy csomó lépcsőt a metsző szélben, esőben a Jégbarlanghoz, de kár volt. Strandpapucsban csattogó tömegek, giccsesen kialakított barlang vár, villámgyorsan kifordulunk belőle, ne menjetek le, nem éri meg azt a sok lépcsőzést le- és fel.
A nap végén lefogaskerekűzünk Chamonix-ba, onnan pedig csihuhuval haza, azért elfáradunk a végére.