A csoportos, szervezett utak több hátránya mellett azért vannak előnyei is, ill. ez viszonyítás kérdése, egyfajta kényelmesség ez is, az meg nem mindig előny... Arra szeretnék utalni, hogy én szeretem, amikor a túravezetők mesélnek az utazás közben, a látnivalókról, vagy amikor még messzebbre kalandoznak, és szó esik szokásokról, történelemről is. Ha majd egyszer magam vágok neki a hosszabb utaknak, ha majd lesz olyan egyáltalán, akkor nekem kell ezeknek utánaolvasni, addig viszont milyen jó meghallgatni őket (még ha sokszor bele is szunnyadtam itt-ott a mesébe, a busz rázása könnyen elringat, főleg ha nem túl kipihent az ember, márpedig a sátrazás a nemjó alvóknak asszem egy külön kihívás).
Szóval ez a kult-turista kifejezés Benedek István: Csavargás az Alpokból című könyvéből való, ami afféle alapmű a hegyekben jövő-menő emberek körében, s B olvasott fel belőle egy részt, pont ezt, amelyik a turistákat osztályozza. Négyfajta van szerinte: koca, kult, igazi, faj. Sajnos nincs meg a könyv, úgyhogy csak remélem, hogy jól emlékszem, de a hallottak alapján én a kult-ba lőttem be magam, aki szereti a természetet, de nem akar feltétlenül megszenvedni egy-egy hegyre való feljutásért, inkább csak úgy élvezi, hogy ott van és kész. Ennek jegyében a következő napot leginkább a Chamonix-ban történő sétával, nézelődéssel, fényképezéssel, kis emléktárgyak beszerzésével töltöttem, míg a többiek keményen és tökösen ismét felvonóztak és túráztak és levonóztak, sőt, volt, aki a siklóernyőzést is kipróbálta, tandemben. Ez egy külön iparág arrafelé, 100 euróért bárkit felvisznek egy 20-30 percre, ha jól tudom a részleteket (a lóvé biztos, az idejét nem tudom pontosan ehhez a tarifához tartozóan). A repülés ugyan a következő nap reggelére volt betervezve, de az időjárás előrejelzés alapján az ernyősök javasolták inkább ezt a napot, mert erre még garantálni tudták a jó időt és hogy biztosan fel tudnak szállni.
A városból egészen jól láthatók egyébként, ahogy ott manővereznek felette:
Amit egyébként jellemzőnek találtam jártamban-keltemben, hogy ugyanazokat a kis emléktárgyakat árulják mindenfelé, kicsit lehangoló is ez, és újra csak azt bizonyítja, hogy valahogy úgy van ez, hogy a hülye turistának úgyis mindegy, amíg megveszik, hát áruljuk a sokszor bóvlit.
Menet közben veszek egy fagyit, s itt figyelem meg először, hogy a fagyit nem nyalják, hanem kis lapátkával kanalazzák ki a tölcsérből (?), én azért maradok a hagyományos módszernél. :) A kávé, a sima expresszó, inkább 2 euró, vagy felette, szóval drága a cucc, mert később, kevésbé felkapott, nem annyira touristy helyeken azért kapunk 1.40-1.60-ért is.
Találok egy chocolatier-t is, az Ancey-t, ahol megpillantom a macaron halmokat, összefut a számban a nyál, de 1 euró darabja, nem túlzás ez egy kicsit (tudom, hogy hülyeség átszámolni, de több, mint 300 Ft)? Így inkább itt csak lefotózom őket, s később, igaz, már nem ilyen kézműveset, hanem élelmiszerboltban csomagoltat kapok 5 euróért (10 darab van benne).
Este a kempingbe érkezik egy helyi termelő és sajtokat, húsárut hoz, ezt a fajta árusítást kedvelik arrafelé. Vidéken mintha úgy működne a dolog, hogy nem nagy piaccsarnokok, vagy nagy, kijelölt árusítóhelyek vannak, hanem általában a falu főtere, vagy a belső forgalmasabb utcák, vagy Dinanban pl. egy nagy parkoló ad helyet az árusoknak bizonyos napokon (és gondolom, hogy nincs különösebb hiszti ilyenkor az autósok részéről, hogy lezárják a forgalom elől ezeket a helyeket, belegondolok, hogy itthon milyen nagy felzúdulás lenne ebből, ismerve a honi autósok hozzáállását mindenhez, ami akadályozza őket...). Úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb a megbecsültsége a kézműves termékeknek, mint itthon és nem fojtják meg a kistermelőket sem, hagyják őket is élni és sokkal spontánabb is az egész kereskedés - nincs rögtön ott a NAV a helyszínen, és ellenőrzi, hogy adnak-e nyugtát... De persze, lehet, hogy ennyiből nem lehet leszűrni azt, hogy hogyan működnek arrafelé a dolgok, mindenesetre, a piacozás menő arrafelé. :)
Hogy teljes legyen a programbeszámoló: a többiek reggel átvonatoznak Les Praz megállóhelyre, ahonnan felvonóval feljutnak a La Frégére menedékházig (1877 m), ahonnan áttúráznak a Planpraz menedékházhoz (2020 m), ahonnan kétfajta út lehetséges: vagy továbbmennek a La Brévent csúcsra felvonóval (2525 m), vagy felmásznak gyalog odáig, itt-ott néhol létrákon és mesterséges fogásokon keresztül. Akárhogy is történik a feljutás, a jutalom mindkét esetben ugyanaz: a völgy túloldalán ott vannak az Alpok sok esetben örök hóval borított, kisebb-nagyobb csúcsai és a Les Bossons gleccser lenyűgöző látványa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése