Lö Tour dö Fransz 9. rész - Ismét továbbállunk - utazás Ré szigetére

A talaj köves, kavicsos és ott is ott a kövér porcsin, lányok :)

Ismét két, utazással együtt három nap, ami kimaradhatott volna a programból. A sziget szép, tényleg, de annyit nem tesz hozzá az úthoz, én már Bretagne-t várom nagyon.
Észak felé haladunk, Bordeaux irányába, ez pedig azt jelenti, hogy jelentős borvidéket érintünk, így szinte kikerülhetetlen, hogy részt vegyünk egy borkóstolón. Hamarosan el is érjük a kiszemelt szőlőbirtokot és fogad minket a pár, akiké a föld, a szőlő, és akik a bort is készítik egyúttal. A házaspár szimpatikus fiatal hölgy és úr, akik kicsiben kezdték és teljes mértékben még most sem tudnak megélni a borászkodásból, szőlő- és bortermelésből, így a néni a helyi bankban is dolgozik párhuzamosan, de hazajön a fogadásunkra.
Először kapunk egy általános tájékoztatást a vidékről, a földről, a a talajról, a termesztett szőlőfajtákról, kinn a tőkék között, aztán bevonulunk az újonnan felépített borkészítő üzembe, és ennek az előterében iszogatunk a végén. 

Érik a szőlő...

Többen is hangot adnak abbéli csalódásuknak, hogy egy kastélyt vártunk helyszínül, ahogy a kiírásban volt, s nem pedig egy full modern, csupa fém és beton üzemet (állítólag nálunk is terjedőben van már ez az üzemszerű borgyártás, és egyre kevesebb az igazi, hangulatos borospince - na, majd egyszer lecsekkolom, hogy is van ez).
A kóstolt borokról sajnos nem tudok érdemben írni, mert hülyeséget nem akarok, amúgy meg nem értek hozzá. Azt tudom csak, hogy a legutoljára kóstolt Apollon fantázianevű boruk ízlett a legjobban, ami a legsikeresebb termékük, testes vörösbor, de finom a Venus is.

Egész napos utazás után érkezünk meg, mondanám, hogy a kempingbe, de nem. Menet közben derül ki ugyanis, hogy az óceánban benn lévő szigeten akkora vihart várnak, hogy nem szeretnék, ha mi ott tábort vernénk, mert nem tudják garantálni a sátrak és a mi biztonságunkat. Viszont, és állítólag ilyenek ők, hogy megvannak a maguk korlátai, de azért szívesen segítenek az emberen és azon vannak, hogy megoldják a problémákat: a település polgármestere felajánlja, hogy aludjunk a viharos éjszakán a falu tornatermében. 

S lőn, tábort verünk a tornaszerszagú helyen, különös módon, még jó is (kivéve, hogy tényleg büdi volt). Nincs hideg, van meleg víz és nem csak idézőjelesen meleg, vannak asztalok, székek, végre ismét kulturáltan tudunk enni, van áram, jut konnektor mindenkinek, ahol ott is hagyod nyugodt szívvel a töltendő cuccost, nem parázva azon, hogy ki lovasítja meg, szóval kúl. 

Nem volt más dolgunk, mint hálózsákot ki, vacsi, és ki a partra, ami a tornateremtől sem volt messze szerencsére. A vihar már közeledett, de csak éjjel csapott le, és tényleg kellett menteni a kempingben valakiket állítólag, mert elvitte a sátrukat a szél és az eső. De az óceán, a fények dönörűek ezen az estén: