Végre nem kelünk korán, 9-kor indulunk neki a napnak. Cap Fréhel-re buszozunk (közben Matignon-ban, ha jól emlékszem a városka nevére, újra piac van, úgyhogy közkívánatra eltöltünk itt egy kis olyan időt, ami a program szerint nincs betervezve, de mi improvizálunk, és ez jó, szeretem :)), ill. előtte még beugrunk egy almabor (cider), almalé és egyéb helyi termékeket árusító fickóhoz. A ciderről annyit kell tudni, hogy annyiban különbözik angol társától (ahol szintén kedvelt ital, nekem annyira nem jön be), hogy ott tartalmazhat hozzáadott cukrot, itt, Franciaországban, szigorúan nem.
Az almalé viszont finom és imádom ezeket a kézműves termékeket fényképezni:
Utána viszont tényleg nekilódulunk, s meg sem állunk a Fréhel fokig, hogy a GR34-es jelzésű turistaút egy részét bejárjuk. Végig a parton haladunk, jöttünkre kivirágzott a fél tengerpart, gyönyörű lila-sárga virágmezőben tesszük meg az első lépéseket:
Eljutunk Fort Latte erődjéig (magántulajdonban van, de látogatható):
... és gyalogtúránk Port Saint Géran kikötőjében fejeződik be, ahol meglepetés vár ránk: mivel ez a hely pont szemben van a kempingünkkel, irány az apályos tengerparti öblöcske, bakancsok, cipők, zoknik le, s végiglábalunk rajta! :)
Figyelni kellett rá a vezetőknek, hogy akkor tegyük meg az utat, amikor befelé húz a víz, a csatorna felé, ez még az apály része érdekes módon, s utána kezd csak dagály lenni és kifelé törni a part felé; az időzítés nem volt teljesen pontos, mert míg amikor elindultunk, azt a lentebbi homokos parton tettük, mire azonban átértünk a túloldalra, a homokos részt már ellepte a tenger, ezért a fentebbi, part menti sziklákra érkezünk meg, na, ezek már szúrnak :)
Port Saint Géran kikötője, szemben, fent a parton a mi falunk, benn a vízben pedig a kagylótelepek, amiket szinte nagyüzemi keretek között "művelnek meg" gyakorlatilag
Először majdnem hisztizek, hogy én nem bírok a szúrós talajon menni, de aztán rájövök, hogy nem kéne és szuper, ugyanis nem köves egyáltalán, csak a kagylókra kell figyelni, hogy azok ne vágják el a talpadat, de egyébként isteni átkelni így az öblön, talpmasszázsnak sem utolsó. :)Figyelni kellett rá a vezetőknek, hogy akkor tegyük meg az utat, amikor befelé húz a víz, a csatorna felé, ez még az apály része érdekes módon, s utána kezd csak dagály lenni és kifelé törni a part felé; az időzítés nem volt teljesen pontos, mert míg amikor elindultunk, azt a lentebbi homokos parton tettük, mire azonban átértünk a túloldalra, a homokos részt már ellepte a tenger, ezért a fentebbi, part menti sziklákra érkezünk meg, na, ezek már szúrnak :)
Felkapjuk a lábbeliket, kimászunk a sziklákról a partra, s felkaptatunk a kempingbe; jó kis nap volt ez is.
A kagylóoszlopok közelről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése