Ez a nap tengerpartozásos, hajókázós, napozós. Miután éjszaka egészen váratlanul esik (szerencsére nem a misztrál csap le, hanem csak egy kis szimpla esőcske - a misztráltól nagyon tartanak arrafelé, ha jön, mindig váratlanul, leáll az élet, világvége hangulat köszönt be, állítólag nagyon gyilkos tud lenni), másnap attól még ugyanolyan szép napos az idő, mint előtte, úgyhogy lebuszozunk Cassisba, a tengerhez és egész napos szabadprogram veszi kezdetét, ill. aki akar és befizet, az dél körül ismét csoportosul és tengeri kajakba száll, hogy megnézze a kalankákat, egy kis izommunkával kísérve.
A kalankák kis öblök a part mentén, ahová olyan 15-20 személyes hajókkal is beviszik a delikvenseket, ha nem a küzdősebb módját akarja az ember a látvány elérésének. Mi inkább a pihisebb módját választjuk, mert én szeretem a vizet nagyon, de úszni benne kevésbé tudok sajna, így nem vállalom, hogy esetleg beleborulunk és jajmilesz.
Számomra így is tökéletes az élmény. A 3 kalankás utat választjuk, gondolom, a kettővel több kalanka ugyanolyan, mint a három, felesleges az 5-öst, még kevésbé a 8-ast választani.
Így aztán délelőtt szeljük a habokat, délután meg a parton, a strandon múlatjuk az időt. Arrafelé a népek nem szégyenlősek, nyilván ezért nincs semmi alkalmas öltözőalkalmatosság kialakítva a parton, amin kicsit csodálkozom. Tusoló is csak egy van az egész partszakaszra, érdekes. Vagy kiütötte a szemem, és nem találtam meg őket, nemtom. Mivel törölköző alatt képtelen voltam megoldani az átvedlést, én se nagyon foglalkozok vele, ki mit lát, vagy mit nem; az ember alkalmazkodjon a környezetéhez, nem igaz?
Látok egy fickót, aki nagyon mókás, ahogy közlekedik ki- és be a vízbe, akárha magamat láttam volna: én sem bírok a köveken menni, másoknak meg meg sem kottyan, kb. mi ketten meg úgy ugrálunk rajtuk, mint a bakkecskék és sziszegünk, hogy szúr. :) Ráadásul ő mazochistán többször is ki-be járkál a tengerbe, én kerülöm ezt a tevékenységet, csak akkor megyek, mikor már nagyon melegem van. Egyébként itt is baromi sokan vannak, mindenki túl közel van, nem bírom, sérül az intim zónám folyamatosan.
Ja, és leégtem, de hogy. Készültem én tanár úr, ahogy kell, de egy-két apró terület kimaradt a naptejezés során: pl. a dekoltázs és a váll közötti része a mellkasnak, ott, ahol felkar találkozik a hónaljjal, ahová a hátizsák szíja esik. Estére már úgy égett, mint a fene. Ja, és még megkapta a nap a két lábfejemet, azokat sem kentem, estére azok is jól bevörösödtek, illetve a füleim felső része, mert az is érzékeny és vörös volt napokig - a franc se gondolta, hogy ilyen is van, sosem jártam még így, persze hülyeség, hát bőr van ott is, miért ne éghetne le, ráadásul elég vékony is. Na, nem mintha minden nyáron tapasztalt csokibarna lennék, mert annyit napoznék - az idejét sem tudom, mikor volt ilyen, hogy csak fetrengjek a homokban egész nap. Most sem tűrtem túl jól, bevallom, még mindig nem az én világom ez az órákon keresztüli bícselés. Ja, és természetesen:
volt piac is aznap ...
volt piac is aznap ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése