Lö Tour dö Fransz 4. rész - "Lehet csobbanni a medansziéba!"

Másnap reggel nem kell tehát beiktatni már a siklóernyőzést az életébe senkinek, mert túl vagyunk rajta, ezért simán indulhatunk egy következő tájegysége felé az országnak: jöhet Provence és a Côte d'Azur.

Visszatekintve ez a két, utazással együtt három nap az egyik, amit ki lehetett volna hagyni. Van rá külön egy út, amire elmenve az ember jobban megismerheti ezt a tájat, és nem csak átrohan rajta, mint mi tettük. 

Az egész napos buszozás után este szabadprogram van Aix-en-Provence-ban, miután elfoglaljuk a helyünket a kempingben, ami ötcsillagos és van medansziéja is (már kifejtettem régebben, hogy mennyire értelmetlennek tartom ezt a dolgot, de páran azért megmártóztak benne, mikor megérkeztünk, én egy jó zuhanyt vettem, az is teljesen jólesett és elég volt - tehát csak én nem tudom a helyén értékelni ezt a fantasztikus lehetőséget, pedig gondolom az öt csillagból egyet biztosan ezért kapott, mert van neki ilyenje).

Aix-nél borulok ki először: szeretnénk valahová beülni, de sehol nincs angolul is kiírva a francián túl a menü. Ezentúl full-on van minden hely, és nincs kedvem órákat várni a kiszolgálásra. Mert addigra már van egy kis tapasztalatom: az nem úgy megy, hogy beülsz valahová, jön a pincér, megkérdezi, milyen italt hozhat, míg választasz kaját, és utána is történnek a dolgok pörgősen, ahogy megszoktuk. Nem, ott nem. Ráérősen csinálják, minek sietni? Turista vagy, időd, mint a tenger, mit akarsz? És a kosz mindenütt. Komolyan: mindenki rí, hogy ilyen sz.r, meg olyan itthon a helyzet (és igen, tényleg az, csak máshol sem jobb feltétlenül minden). Hát, ha itthon a pincérek úgy viselkednének, mint kint, és úgy néznének ki az éttermek, ahogy ott sok, akkor mit szólnának az itteni állapotokhoz vajon a kritikákat megfogalmazók? Ott lesz.rják, hogy te vagy a vendég, s érted mindent megteszünk, nem. Üljél le, s várjál sorodra, közben még csacsogok egyet ezzel, leállok kvaterkázni azzal, s majd valamikor te is sorra kerülsz.

Szóval, szégyenszemre találtunk egy ilyen gyorséttermi jellegű helyet, nem a nagy, ismert láncok egyikét, s sültkrumlit ettünk magában. Azt legalább csak kikértük a pultnál, s már adták is, nem volt ez a faxni, hogy de mikor hozzák már a kaját, és mi lesz az vajon, amit választottam, mert rohadtul nem tudom, hogy mit rendeltem, mert nem értem az étlapot és közben hányszor áll le beszélgetni a pincér valakivel. A wc itt is gáz volt persze...

Aztán maga a város. Biztosan én vártam túl sokat, merthogy Provence-ről olyan szép képeket láttam már korábban, gondoltam ez is egy ilyen cuki kis város lesz, amilyennek az ember elképzeli. Vagy az is lehet, hogy 4-5 óra nem elég ahhoz, hogy az ember felfedezze magának a helyet, nekünk meg csak annyi jutott. Nem tudom, de így az volt, hogy gyorsan végigszaladtuk azt a pár szökőkutat és szobrot, amit a térkép jelölt, meg végigmentünk a kipakolós soron, ahol valóban voltak kézműves termékek is, de bekerül minden ilyen helyre valami oda nem való is, pl. máig nem értem, hogy ezt így hogy:

Matrjoska babaszerűségek (aki nem ismerné őket, mert már az orosz alapműveltségből kimaradt...)

Azért előkerült a levendula is, mint a táj jellegzetes terméke:

  

Ennek a kúp alakú micsodának egész végig nem tudtam rájönni a rendeltetésére, pedig egy csomó helyen árulják, nagyon népszerű termék...